„A csontok összeköttetései” változatai közötti eltérés

A [[test|emberi test]] és a ''végtagjainak'' sokrétű mozgásait az ízületek teszik lehetővé. Az [[ízület]]ében a találkozó csontvégek a csontok ízületi végeinek geometriája által meghatározott jellegű, de normális esetben szinte súrlódásmentes elmozdulásra képesek egymáshoz képest. Az ízületek általános felépítését tekintve az ízületi végeket sima felszínű ízületi [[porcszövet|porc]] borítja, amelyek sima elmozdulását egy sajátos „kenőanyag” ''(synovia)'' az ízületi folyadék segíti elő. A két ízesülő felszín között van az ízületi rés (ill. üreg)''(cavum articulare)''. Az ízületeket egy zárt ízületi tok ''(capsula articuris)'' veszi körül, amelynek belső rétege az ízületi folyadékot termeli ''(membrana syovialis)'', külső rétege rostos kötőszövet ''(membrana fibrosa)'', amelynek védelmi és mechanikai szerepe van. Ebbe beleszőve, vagy ettől külön kötőszövetes kötegek ízületi szalagok; ''(ligamentum articulare)'' is segítik az ízesülő csontvégek mozgékony, de mechanikailag biztonságos összetartását. (Az ízületek egy részénél, ilyen pl. vállízület, ehhez a környező izmok is jelentős mértékben hozzájárulnak.) Az ízületeket képező csontvégeken általában megkülönböztetnek egy bemélyedtebb ízületi árkot ''(fossa articularis)'', és az ebbe beilleszkedő domborúbb ízületi fejet ''(caput articulare)''. (Bonyolultabb ízületekben (pl. [[ízület|térd]]) a két ízesülő vég geometriai összeillésének hiányát belső, mozgékony, sarló alakú rostporcos képződmények ''(meniscus)'' küszöbölik ki. A térdízület bonyolult szerkezete és általában nagy és változatos terhelése miatt annyira fogékony a sportsérülésekre.)

A gömbízület esetén az ízület fej gömbfelszín részlete, az ízületi árok pedig annak benyomata. A gömbízületek ''(articulatio spheroidea)'' geometriájukból adódóan igen sokrétű mozgásra képesek, lényegében valamennyi tengely kombinációjával. Ezért is nevezik szabad ízületnek. Az emberi testben, (alaki tulajdonságaik alapján), két szabad ízületpár van. Az egyik a felső végtag alapízülete, a vállízület ''(articulatio humeri)'', a másik az alsó végtag alapízülete, a csípőízület ''(articulatio coxae)''. Bár mindkét ízületpár azonos kategóriába tartozik, a terhelés és a funkció jelentős eltérésekhez vezet. Míg a vállízület a felső végtag szabad mozgásait biztosítja, és ennek megfelelően anatómiai felépítése is a lazaságot és mozgékonyságot és a viszonylag kisebb terhelhetőséget adja, a csípőízület szerepe a test súlyának viselése és stabilitásának biztosítása. Utóbbinál ez az anatómiai felépítésben is kifejezésre jut. Sokkal stabilabb felépítésű, mind az ízületi fej ás az ízületi árok arányait, mind szalagkészülékét és egyéb erősítő képződményeit tekintve. (Ebből adódik, hogy míg a vállízület ficama viszonylag gyakori, a csípőízület [[kificamít|ficam]]a szinte nem is fordul elő, mert az erőbehatások hamarabb képesek a combcsont nyakának, vagy a combcsontnak a törését okozni, mint a csípőízületet kificamítani. A ficam az állapot, amikor túlzott erőbehatás következtében az ízületi fej elhagyja az ízületi árkot, és ebben a helyzetében külső beavatkozás nélkül tartósan megmarad.)