„Függő keletkezés” változatai közötti eltérés

[[Buddha]] tanítása azzal kezdődik, hogy részletezi azokat a spirituális problémákat, amikkel ő szembekerült. Ez a [[dukkha]], amely közelítőleg annyit jelent, hogy [[szenvedés]], [[stressz]] vagy örömtelenség. Magyarázata szerint az élet nem kielégítő, amelyben folyvást hajszoljuk a nem tartós boldogságot. Ez az elégedetlenség szerinte gyakran szomorúsághoz, bánathoz és csalódottsághoz vezet. Folyamatosan ficánkol a tudatunkban, de valahogy soha nem lesz olyan teljesen, mint amilyet szeretnénk. Az érző lények minden pillanatban a boldogságot keresik: az étel a gyomor éhségét csillapítja, a partner a szív vágyait csillapítja, az utód, a szakma és az ambíció a sikeresség utáni vágyakozásában segít, a szavak és gondolatok az intellektuális éhséget enyhítik. Ezek egyike sem tökéletesen kielégítő. Végül mindenkinek meg kell halnia, hátrahagyva mindent, amit addig keservesen összekuporgatott. Ráadásul továbbra sem szűntek meg az elégedetlenséget szülő álmok. Ezek halálunk után sem szűnnek meg (lásd [[Szamszára]] és [[Újjászületés (buddhizmus)|újjászületés]]). Erről a spirituális problémáról gondolta azt a történelmi Buddha, hogy érdemes megoldani.

 

 

Általában a pratítja-szamutpáda a második nemes igazság kifejtése, mely állítása szerint a dukkhának van oka. Az okokkal való nemtörődés miatt vándorlunk szüntelen a szamszárában összezavarodva, elégedetlenül és nyugtalanul. Ha ki tudunk fejleszteni teljesen ellentétes tényezőket, amelyek nem tartják fent a dukkhát, és ha az okokat teljesen elhalványítjuk, akkor elérhető a teljes megszabadulás.