„Nart eposz” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „A háromezer éves '''nart eposz''' a világirodalom legrégibb eposzainak egyike. A Kaukázusban, mintegy évszazada fedezték fel és kezdték lejegyezni a kuta…” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
A háromezer éves '''nart eposz''' a világirodalom legrégibb [[eposz]]ainak egyike. A [[Kaukázus]]ban, mintegy évszazada fedezték fel és kezdték lejegyezni a kutatók. Az eposz alaprétege az északkelet-iráni népek - [[szkíták]], [[szarmaták]], [[alánok]] - mitológiai hagyománya. Bár az észak-kaukázusi népek szinte mindegyike őriz belőle egy-egy "nemzeti" változatot, az eposz elsősorban az alánok utódai, az [[oszétok]] mondáit tartalmazza. A Nart eposz számos motívuma a görög, római és skandináv eposzokkal áll rokonságban. Feltételezhető, hogy az eposzt az [[oszétok]] legközelebbi vérrokonai, a [[jászok]] a XIV. században még ismerhették.
== Keletkezése ==
Genezisének kérdése igen bonyolult. Gyakorlatilag az Észak-Kaukázus minden népe között elterjedt, jóllehet ezek különféle nyelvi csoportokhoz tartoznak. Emellett, bár az eposz sok témája és motívuma teljesen azonos, a hősök nevei hasonlók (''Aszamaz''- az [[oszétok]]nál, ''Asamez''- az [[adigék]]nél, ''Acsamez''- a [[csecsenek]]nél és [[ingusok]]nál; ''Soslán''- az oszétoknál, ''Szoszruko''- a [[balkárok]]nál, ''Szoszka Szolsza''- a csecseneknél és ingusoknál). Minden nép esetében sajátos vonásokkal is rendelkezik, amelyek csak az adott változatban találhatók meg, s jelentősen különböznek mind a részletekben, mind az eposz hőseinek egymáshoz való viszonyaiban. Ez azzal magyarázható, hogy a népi mesélők a monda jellegét és hőseit a saját népeikre jellemző tulajdonságokkal és gondolkodásmóddal gazdagították. Leginkább azonban az[[ oszétok]]hoz köthető. A tudomány eddig az oszét változatot tárta fel a legalaposabban. John Colarusso, amerikai egyetemi tanár, a nart hősmondák jeles kutatója és kiadója írja róluk: ''"Az oszétokat Nyugaton alig ismeri valaki a nyelvészeti körökön kívül - ahol jelentős szerepet játszanak az indoeurópai nyelvek tanulmányozásában -, s ha mégis, az annak köszönhető, hogy tőlük származnak az úgynevezett nart-regék. Ezek a hősi regék stílusukat tekintve átmenetet képeznek a mondák és a mítoszok között, s tulajdonképpen közös kincsei az oszétokon kívül több nem indoeurópai szomszédjuknak, a [[cserkeszek]]nek, az [[ujbukok]]nak, az [[abházok]]nak, illetve bizonyos mértékig a tőlük délre élő [[szvánok]]nak és felföldi [[grúzok]]nak, a keletebbre élő csecsen-ingusoknak és dagesztániaknak, valamint néhány kisebb török népnek, például [[balkárok]]nak és [[karacsájok]]nak is. Ezeket a színes, bonyolultan szerteágazó, szinte kaotikus tegéket nem lehet megdöbbenés nélkül olvasni, mivel nemcsak számos szembeötlő, a részletekre is kiterjedő párhuzamot mutatnak az ősi [[India]] és [[Görögország]] hagyományaival - ami nem olyan meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a [[Kaukázus]] földrajzilag e két nagy civilizáció között helyezkedik el -, hanem hasonló párhuzamokat fedezhetünk fel bennük az Arthur mondakör legendáival is."'' Kr. u. a 2. évszázadban [[Marcus Aurelius]] császár 5500 szarmata-jazig nehézlovast küldött a késöbbi magyar [[Alföld]] területéről Britannia provincia határainak védelmére. Monográfiák szólnak arról, hogy velük nemcsak a nart mondák és a motívumkincsük került át Nyugatra, hanem maga [[Artúr király]] és a [[Kerekasztal]] vitézeinek több ismert alakja is ezek közül származhatott.
== Forrás ==
| |||