„Wälder Gyula” változatai közötti eltérés

A Műegyetem [[ókor]]i építészet tanszékén 1906-tól [[Nagy Virgil]] tanársegédje, mellette pedig a Fővárosi Közmunkák Tanácsánál előadó. 1923-tól haláláig az ókori építészeti tanszék kinevezett egyetemi tanára, 1935-től a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagja. Oktatói munkásságában a [[Czigler Győző]], majd [[Nagy Virgil]] által kijelölt utat folytatta.

 

 

[[Budapest]]en számos épületével találkozhatunk, melyek a két világháború közötti építészeti gondolkodásmód historizáló stílusvonulatának jellemző és jelentős alkotásai. Aktívan részt vett a városrendezési tervpályázatokon is, melyek jórészt megvalósulatlanok maradtak, egy kivétellel. A Madách Imre sugárút Károly körúti torkolata (Madách Imre tér és környéke), mely mélyen beékelődik a Zsidónegyed évszázados szövetébe, a [[második világháború]] kezdetére készült el. A folytatást, de még a tér tágabb környezetének rendezését is elmosta a háború, valamint az azt követő zűrzavaros időszak, később pedig a szocializmus. Épületei, restaurálásai meghatározóan formálták [[Szombathely]], [[Eger]], [[Balassagyarmat]] és [[Gyöngyös]] belvárosának képét. Számos köz és magánépülete áll [[Miskolc]]on és [[Szeged]]en is. Szombathely mai arculatának kialakításához is jelentősen hozzájárult. 1922-ben Varga László egyetemi tanárral közös első díjat nyertek a város rendezésére kiírt pályázaton. Ez alapján Niesner Aladárral készült azt a szabályozási terv, amelynek hatásai napjainkig érezhetők. Ennek nyomán épült meg az elmúlt években a Brenner Tóbiásról elnevezett szakasszal befejeződő "belső körút". Szombathelyi tevékenységének további jelentős épületei: a Szent-Márton- templom nyugati irányú bővítése és a Domonkos kultúrház tervezése.