Mivel e rendszerek átviteli függvénye általában <math>e^{j\omega T_S}</math>-ban (T<sub>S</sub> a mintavételi periódusidő) és nem <math>j\omega</math>-ban racionális törtfüggvény, az átviteli karakterisztika <math>e^{j\omega T_S}</math> periodikus jellegéből következően 1/T<sub>S</sub> többszöröseivel eltolva ismétlődik. Elég tehát csak az <math>\omega</math>∈[0, 1/T<sub>S</sub>] [[intervallum]]on<ref>Valós impulzusválaszú rendszereknél elég az <math>\omega</math>∈[0, 0.5/T<sub>S</sub>] intervallumon</ref> ábrázolni,<ref name = "Fodor 359-541"/>
A Bode-diagram ellenegyik szólfő előnyére, a nagy átfogásra itt nincs szükség, hogymert mintavételezett rendszerekben mivel a mintavételi frekvenciát a számítási igény csökkentése érdekében célszerű minimális szinten tartani, így a rendszerek frekvenciatartománya viszonylag jól kitölti ezta [0, az1/T<sub>S</sub>] intervallumot, nincsa szükség akkora átfogásra,lineáris mintfelbontás analógitt esetbenmegfelelő. Emellett egyszerű felrajzolásának előnye is elveszik ebben a környezetben épp amiatt, mert az átviteli karakterisztika nem <math>j\omega</math> racionális törtfüggvénye. Lineáris frekvenciatengely és logaritmikus amplitúdótengely esetén lenne lehetőség a tört vonalas közelítés alkalmazására. Egyéb praktikus megfontolások is ebbe az irányba mutatnak. Egy rendszer analíziséhez gyakran használják a [[Fourier-transzformáció#Diszkrét Fourier-transzformáció|diszkrét Fourier-transzformációt]], aminek a felbontása lineáris léptékben állandó, f<sub>S</sub>/N (f<sub>S</sub> a [[Mintavételezési frekvencia|mintavételi frekvencia]], N a felhasznált minták száma).
