„Napkelet (folyóirat, 1920–1922)” változatai közötti eltérés

Főszerkesztője [[Paál Árpád (politikus)|Paál Árpád]], szerkesztői [[Ligeti Ernő]] és [[Kádár Imre]], segédszerkesztője [[Szentimrei Jenő]].

A főmunkatársak névsora: [[Bárd Oszkár]], [[Janovics Jenő]], [[Kós Károly (építész)|Kós Károly]], [[Nagy Dániel (író)|Nagy Dániel]], [[NyírőNyirő József]], [[Szombati-Szabó István]], [[Tabéry Géza]], [[Zsolt Béla]].

prózaírói: [[Berde Mária]], [[Kuncz Aladár]], [[Molter Károly]], [[Nagy Dániel (író)|Nagy Dániel]], [[NyírőNyirő József]], [[P. Gulácsy Irén]], [[Sipos Domokos]], [[Tabéry Géza]]. De kapcsolatot tart a szerkesztőség a magyarországi és a bécsi emigrációban élő magyar írókkal is. [[Babits Gyula|Babitstól]] verset és prózát közöl, [[Balázs Béla|Balázs Bélától]] verseket, s a szépirodalmi részben olvashatók [[Barta Lajos]], [[Füst Milán]], [[Juhász Gyula (költő)|Juhász Gyula]], [[Márai Sándor]], [[Somlyó Zoltán]], [[Szabó Lőrinc]], [[Szép Ernő]], [[Tóth Árpád]] versei, prózai írásai, műfordításai. Drámarészletet, jelenetet közölnek [[Bárd Oszkár]]tól, [[Kádár Imre|Kádár Imrétől]], [[Móricz Zsigmond]]tól, s teljes regényt folytatásokban Balázs Bélától (Isten tenyerén), [[Déry Tibor]]tól (A toronyőr), [[Tabériy Géza|Tabéry Gézától]] (Októberi emberek).

A modern, sőt az avantgárd irányában nyitott a Napkelet világirodalmi tájékozódása is. [[Charles Baudelaire|Baudelaire]], [[CapekKarel Čapek|Čapek]], [[Anatole France]], japán költők (Szombati-Szabó István tolmácsolásában), [[Francis Jammes|Jammes]], [[Stéphane Mallarmé|Mallarmé]], [[Friedrich Nietzsche|Nietzsche]] ([[Tompa László]] fordításában), [[Rainer Maria Rilke|Rilke]], [[Carl Sandburg]], [[Rabindranath Tagore]] versei, prózája s az a kitekintés, amelyet [[Dienes László]] 1921. február 15-től a lap megszűnéséig szinte minden számban jelen lévő Nyugati szemléje kínált ([[Henri Bergson]]ról, [[Romain Rolland]]-ról, [[Papini]]ról, [[Keyserling]]ről, [[Worringer]]ről, [[Georg Groszról]], [[H. G. Wells]] Oroszországról írt könyvéről, az orosz miszticizmusról), kétségtelenül hozzájárult az induló romániai magyar irodalom szellemi horizontjának tágításához.

De figyelemmel kísérte a Napkelet a kortárs román irodalmat is. Nemcsak [[Kádár Imre]] és [[Keresztury Sándor]] román folyóiratszemléje tanúsítja ezt, hanem [[Demosthene Botez]], [[Lucian Blaga]], [[Victor Eftimiu]], [[Mihai Eminescu]], [[Emil Isac]], [[Vladimir Streinu]], [[D. N. Teodorescu]], [[Al.Alexandru Vlahuţă]] verseinek, prózájának, drámarészletének jelenléte a lap hasábjain.

A Napkelet nemcsak szépirodalmi, hanem világnézeti tájékozódást is kívánt nyújtani: [[Faludi Iván]] az orosz színpad forradalmáról, [[Halász Gyula (újságíró)|Halász Gyula]] [[Max Reinhardt]]ról, [[Janovics Jenő]] az erdélyi magyar színészet jövőjéről, [[Weiss Sándor]] kereszténység és zsidóság viszonyáról írt; [[Paál Árpád (politikus)|Paál Árpád]] pedig a romániai magyarság politikai életének problémáit boncolgatta cikkek egész sorában.

Foglalkozott a lap a jelenkori [[filozófia]] kérdéseivel ([[Friedrich Nietzsche|Nietzsche]], [[Pauler Ákos]], [[Lucian Blaga]] könyvei kapcsán), az "új esztétikával" ([[Csiki Endre]] három tanulmányában, amelyek Előtanulmányok egy új esztétikához főcím alá sorakoztak), [[Wundt]]tal és a [[pszichoanalízis]]sel ([[Fülöp René]], [[Marót Károly]] és [[Silbermann Jenő]] tanulmányai), a [[szociológia]] és [[biológia]] összefüggéseivel ([[Gelei József (zoológus)|Gelei József]]), a jelen közgazdasági problémáival ([[Ormos Ede]] a magyarra fordított és Bécsben [[1921]]-ben megjelent Tőke kapcsán ír A magyar [[Karl Marx|Marx]] címmel); jogi kérdésekkel [[Láday István]] és [[Szeghő Imre]], nevelésügyi problémákkal [[Balázs Ferenc]], [[Kemény Gábor]], [[Murányi Győző]] foglalkozik. Figyelemre méltó írások jelennek meg a memoár, a visszaemlékezés műfajában is: [[Jászi Oszkár]] a román komitéval folytatott tárgyalásainak emlékeit idézi [[1918]] késő őszéről, a Kémeri Sándor álnév alatt jelentkező Itóka ([[Bölöni Györgyné]]) [[Anatole France]]-szal való kapcsolatait eleveníti fel, [[Sándor József]] az [[EKE]] megalakulásának körülményeire emlékezik, [[Szentgyörgyi István (színész)|Szentgyörgyi István]] korábbi színészéveire; de közli a Napkelet [[Argay György]] önéletrajzi feljegyzéseit Egy falusi pap Erdélyben címmel, s [[Bartók Béla]] [[1921]]-es önéletrajzát. Ezek, valamint [[Ligeti Ernő]] Erdélyi fejek című sorozata (portréi [[Jósika Sámuel]]ről, [[Bernády György]]ről, [[Dózsa Endre|Dózsa Endréről]], [[id. Grandpierre Emil|Grandpierre Emil]]ről, [[Gyárfás Elemér]]ről, [[Paál Árpád (politikus)|Paál Árpád]]ról, [[Sándor Józsefről]]) mára sem veszítették el dokumentumértéküket.

A Napkelet külsőleg is igyekezett vonzóvá tenni a lapot: portrét, [[ex libris]]t, illusztrációt közölt szép számmal [[Hosszu Márton]]tól, [[Jeddy Sándor]]tól, [[Kós Károly (építész)|Kós Károly]]tól, [[Körösfői -Kriesch Aladár]]tól, [[Szopos Sándor]]tól, [[Tóth István]]tól és másoktól. Egy majdani romániai magyar képeskönyv innen merítheti jó néhány nevezetes erdélyi kortárs egykorú arcképét.