„S-Video” változatai közötti eltérés

A színes videójel átvitelére többféle megoldás létezik a kezdetek óta. A legkézenfekvőbb megoldás a keletkező három színjel (R, G és B, mint [[piros]], [[zöld]] és [[kék]]) gammával korrigált (a [[képcső]] sajátosságainak kiküszöbölésére) jelének továbbítása, ez azonban műsorszórásnál nem volt alkalmazható (a fekete-fehér televíziókkal sem lett volna kompatibilis), legfeljebb közvetlen kábeles kapcsolatnál használható, mert ehhez három teljes sávszélességű ([[PAL]] jeleknél 5,5[[Hertz|MHz]], [[NTSC]] jeleknél 4,5MHz) csatorna kellene, valamint külön kellene továbbítani a horizontális és vertikális szinkronjeleket (un. [[RGBHV jel]]).<br>Ehelyett alakult ki az [[YUV jelátvitel]], mely áll egy világosság (Y) jelből (ami tartalmazza a szinkronjeleket is), valamint egy U=(B-Y)/2,03 és egy V=(R-Y)/1,14 jelből, ezáltal háromvezetékes jelátvitelt lehetővé téve. Az YUV az RGBHV jelből egyszerű összeadással és kivonással előállítható, ráadásul az Y mint [[fekete]]-[[fehér]] kompatibilis jel is szerepel. Továbbá a két színjel sávszélességét – a [[szem]] rossz színfelbontóképességét kihasználva – felére lehetett csökkenteni. Tulajdonképpen ez a lépés alapozta meg a [[Betacam]] és S-VHS magnók, és velük együtt az S-Video csatlakozó kialakulását.<br>Az YUV (vagy Y Pb Pr) a mai napig a professzionális átviteli forma. Csatlakozásához három [[BNC]], vagy újabban három [[RCA]] csatlakozót használnak. RGBHV jelet továbbít a [[számítógép]] [[monitor]]a (DB15 csatlakozón, egy kábelen belül öt árnyékolt vezetéken), és adott esetben a [[SCART]] csatlakozó is. A televíziók SCART csatlakozójánál az RGB átvitelhez szükség van a kompozit videójelre is, mivel a H és V szinkronjeleket RGB üzemmódban is abból választják le a készülék áramkörei. Főleg az YUV csatlakozás terjedt el a köznyelvben [[komponens csatlakozás]] néven, noha technikailag az RGB és S-Video is az, hiszen utóbbiaknál is komponensekre bontva történik a videojel továbbítása.