„Kádár Imre (író)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Forrássablon pontosítása (Sablon:MÉL |
RMIL |
||
2. sor:
==Élete==
== Munkássága ==
A század eleji [[avantgárd]] iskolákból kinövő [[szimbolizmus]] követőjeként jelentkezett szülővárosában megjelent első verseskötetével 1912-ben ''(Arany őszentsége),'' majd az [[Erdélyi Szépmíves Céh]] kiadásában 1925-ben megjelent versgyűjteményével is ''(Bujdosó ének)'' a romániai magyar irodalom formálásában jelentős szerepet játszó avantgardizmust sugározta; ennek közvetítésében tölt be kiemelkedő szerepet a ''Keleti Újság'' és ''Napkelet'' írói táborában verseivel és novelláival. Mint drámaíró ''Az idegen, katona'' (1922), ''A százegyedik'' és az ''Éhségsztrájk'' (Erdélyi Helikon 1929/8) című egyfelvonásosaiban az [[expresszionizmus]] stílusjegyeit és demokratikus politikai elkötelezettségét mutatja fel. Az egyedi sorsot és élethelyzetet ábrázoló hagyományos cselekményépítéssel és jellemfestéssel szemben előtérbe kerül bennük az általános emberi szituációk és a lelki élet mozgásait irányító mélyebb törvényszerűségek feltárása; az ember belső világának kivetítésére [[Freud]] tanítását hasznosítja. Irodalom-és színikritikusként is ezt a művészetszemléletet támogatja. Írásaival eredeti alkotásokra ösztönöz, de [[Kaczér Illés]], [[Tabéry Géza]], [[Bárd Oszkár]] drámáit elemezve síkraszáll a stilizált színpadért is, mintegy megfogalmazva a naturalista beszűkítésekkel szemben egy korszerűség felé való nyitás módszertanát.
''Nászrepülés'' (1927) és ''Fekete bárány'' (1930) című regényeiben lélektani problémákat vet fel, s elemző módszerrel, találékony iróniával tud rátapintani a művelt, kifinomult lelkekben mélyen meghúzódó nyersebb ösztönökre. Kezdettől fogva részt vesz a [[helikoni közösség|helikoni munkaközösség]] szervezőmunkájában, ott találjuk a 28 alapító tag között. [[Janovics Jenő]] után a Thália Rt. megbízásából a kolozsvári Magyar Színház igazgatója: sajátos játékstílust és drámát próbált kikísérletezni. Színházpolitikai felfogásának lényegére utal, amikor a ''Feketeszárú cseresznye'' bemutatását e szavakkal kíséri: "[[Hunyady Sándor]] sikere így sokkal jelentősebb esemény, mint egy kitűnő író egyéni érvényesülésének etappe-ja: a humánum szellemének egy győztes csatája a vak gyűlölség fantomja fölött [...] a transzilván csíra [hajtása]." Ebben a szellemben fordítja le [[Ion Luca Caragiale]], [[Ion Marin Sadoveanu]], [[Ion Minulescu]], [[Octavian Goga]], [[Victor Eftimiu]] drámáit s adja ki a román népballadákat, dalokat és románcokat magyarul ''A havas balladái'' cím alatt 1932-ben.
==Művei==
17 ⟶ 22 sor:
== Felhasznált források ==
* {{MÉL|3|353|ABC07165/07200.htm}}
* {{RMIL|1||k1.htm#KádárImre}}
* {{SzínhLex||http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz13/14.html}}
|