„Kádár Imre (író)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pasztillabot (vitalap | szerkesztései)
a Forrássablon pontosítása (Sablon:MÉL
RMIL
2. sor:
 
==Élete==
BudapestenSzülővárosában joghallgatóa voltSzent Benedek rendi Főgimnáziumban érettségizett ([[1911]]), majdfőiskolai tanulmányait a budapesti egyetem jogi karán s a Keleti Kereskedelmi Akadémián tanultfolytatta, jogi doktorátust szerzett (1915). RésztMegsebesült vettaz I. világháborúban, bekapcsolódott a Galilei Kör munkájában.munkájába, [[1918]] őszén-ban csatlakozott az októberi [[őszirózsás forradalomhoz. [[1919forradalom]]hoz, őszéna kommün [[Kolozsvár]]ottbukása után emigrált s Kolozsvárt telepedett le. [[1920]]-tólItt a ''[[Keleti Újság című napilap]]'' főmunkatársa, közben a ''[[Napkelet ([[1920]]-[[1922romániai magyar folyóirat)|Napkelet]] (1920–22), Aa kulissza''Kulissza'' ([[1922]]-[[1923]]1922–23) című romániai magyar irodalmi és színházi lap szerkesztője volt, [[1927]]-ben a ''Mai Világ'' című hétfői lap, [[1928]]-ban az 1a évetrövid megéltéletű ''Erdélyi Hétfői Hírlap'' főszerkesztője. [[1924]]-benRészt vesz az [[Erdélyi Szépmíves Céh]] kiadóvállalat egyik megalapítója volt. 1933–1940 közöttmegalapításában, a kolozsvár-nagyváradiKolozsvár–nagyváradi Magyar Színház ig.igazgató-rendezőjekéntrendezője működött.(1933–40), Többa román[[Kemény drámátZsigmond fordítottTársaság]] magyarratagja. [[1940]]1944-ben utána reformátusbudapesti teológiaiReformátus kérdésekkelTeológia foglalkozotttanára lett. [[1944]]-ben áttelepedett [[Magyarország]]ra. [[1948]]-ig a budapesti rádió munkatársa, a román–magyar kapcsolatokkal foglalkozott. [[1950]]-től a református egyház egyetemes konventjében a külügyi és a sajtószervező munkát végezte, majd a budapesti teológián tanár ([[1952]]); [[1958]]-tól az új folyamban megindult ''Theológiai Szemle'' szerkesztője. Utolsó éveiben az egyházi kapcsolatokat ápoló Felekezettudományi Intézetet vezette. [[1958]]-tól fővárosi tanácstag volt.
 
== Munkássága ==
A század eleji [[avantgárd]] iskolákból kinövő [[szimbolizmus]] követőjeként jelentkezett szülővárosában megjelent első verseskötetével 1912-ben ''(Arany őszentsége),'' majd az [[Erdélyi Szépmíves Céh]] kiadásában 1925-ben megjelent versgyűjteményével is ''(Bujdosó ének)'' a romániai magyar irodalom formálásában jelentős szerepet játszó avantgardizmust sugározta; ennek közvetítésében tölt be kiemelkedő szerepet a ''Keleti Újság'' és ''Napkelet'' írói táborában verseivel és novelláival. Mint drámaíró ''Az idegen, katona'' (1922), ''A százegyedik'' és az ''Éhségsztrájk'' (Erdélyi Helikon 1929/8) című egyfelvonásosaiban az [[expresszionizmus]] stílusjegyeit és demokratikus politikai elkötelezettségét mutatja fel. Az egyedi sorsot és élethelyzetet ábrázoló hagyományos cselekményépítéssel és jellemfestéssel szemben előtérbe kerül bennük az általános emberi szituációk és a lelki élet mozgásait irányító mélyebb törvényszerűségek feltárása; az ember belső világának kivetítésére [[Freud]] tanítását hasznosítja. Irodalom-és színikritikusként is ezt a művészetszemléletet támogatja. Írásaival eredeti alkotásokra ösztönöz, de [[Kaczér Illés]], [[Tabéry Géza]], [[Bárd Oszkár]] drámáit elemezve síkraszáll a stilizált színpadért is, mintegy megfogalmazva a naturalista beszűkítésekkel szemben egy korszerűség felé való nyitás módszertanát.
 
''Nászrepülés'' (1927) és ''Fekete bárány'' (1930) című regényeiben lélektani problémákat vet fel, s elemző módszerrel, találékony iróniával tud rátapintani a művelt, kifinomult lelkekben mélyen meghúzódó nyersebb ösztönökre. Kezdettől fogva részt vesz a [[helikoni közösség|helikoni munkaközösség]] szervezőmunkájában, ott találjuk a 28 alapító tag között. [[Janovics Jenő]] után a Thália Rt. megbízásából a kolozsvári Magyar Színház igazgatója: sajátos játékstílust és drámát próbált kikísérletezni. Színházpolitikai felfogásának lényegére utal, amikor a ''Feketeszárú cseresznye'' bemutatását e szavakkal kíséri: "[[Hunyady Sándor]] sikere így sokkal jelentősebb esemény, mint egy kitűnő író egyéni érvényesülésének etappe-ja: a humánum szellemének egy győztes csatája a vak gyűlölség fantomja fölött [...] a transzilván csíra [hajtása]." Ebben a szellemben fordítja le [[Ion Luca Caragiale]], [[Ion Marin Sadoveanu]], [[Ion Minulescu]], [[Octavian Goga]], [[Victor Eftimiu]] drámáit s adja ki a román népballadákat, dalokat és románcokat magyarul ''A havas balladái'' cím alatt 1932-ben.
 
==Művei==
17 ⟶ 22 sor:
 
== Felhasznált források ==
* {{MÉL|3|353|ABC07165/07200.htm}}
* {{RMIL|1||k1.htm#KádárImre}}
* {{SzínhLex||http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz13/14.html}}