„Forgách Simon (kuruc tábornagy)” változatai közötti eltérés

1685. január 24-étől [[Borsod vármegye]] főispánja.

Fiatalon katonai pályára lépett, részt vett a török elleni harcokban. 1688-ban [[II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem]] magyar huszárezredében, 1692–1695 között pedig a császári és királyi Pálffy-ezredben szolgált alezredesként. 1695-től a [[Nagy|Kanizsával]] szembeni egykori végek, 1700-tól pedig a [[győr]]i végvidék vicegenerálisa. 1701-től saját huszárezred tulajdonosa is egyben. Közben 1697-től az irreguláris, 1702-től pedig a reguláris haderőnél nyert vezérőrnagyi kinevezést.

 

A [[Rákóczi-szabadságharc]] kitörésekor előbb a kurucok ellen harcolt, részt vett az 1703. november 15-ei [[zólyom]]i ütközetben. A trónörökös, a későbbi [[I. József]] ifjúkori bizalmasa volt, ezért nagy feltűnést keltett, amikor [[1704]]. március 20-án átszökött a kurucok táborába. Átállása okául a [[horvát bán]]i méltóság betöltésénél való mellőztetését, és néhány szolgájának az ellene táplált gyanú miatti elfogatását adta. Csak jóval később, a [[Oszmán Birodalom|törökországi]] száműzetésben vallotta be [[II. Rákóczi Ferenc]]nek, hogy József főherceg beleegyezésével szökött meg [[Bécs]]ből, azzal a szándékkal, hogy Rákóczit és pártját rábírja, hagyjanak fel az új királyválasztással, és csak azt követeljék, hogy József azonnal, még atyja életében vegye át a kormányt.