„MOL-Tatabánya KC” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Újpest –> Újpest FC |
||
107. sor:
A bajnokságban a "Bányász" a [[Budapest Honvéd]]dal, a [[Veszprém]]el és a Rába ETO-val volt nagy harcban. A hajrában jó pozícióban, döntetlenül végzett [[Hódmezővásárhely]]en a kiesés elkerüléséért harcoló helyi együttes ellen, és úgy tűnt, elúszik a bajnoki cím, hiszen [[Veszprém]]ben mindenki a rivális hazaiakat tartotta esélyesnek. Az első félidőben 11:11 után dr. Hoffmann hétméterest hárított, Flasch és Gubányi góljával előnnyel fordulhatott a TBSC. A hajrá előtt Gubányit és Kanyót két percre kiállították, a kettős emberhátrányban is gólt lőtt a TBSC, és ezzel negyedszer szerezte meg a bajnoki címet. Ebben az évben Marosi László először lett gólkirály. A bajnokság végén Pál Árpád [[Olaszország]]ba szerződött. Kuzma Ferenc helyett (aki csak egy évre vállalta az edzői feladatot) [[Győr]]ből Ajtony Ákost szerződtették. Nagy huzavona után sikerült csak a [[dorog]]i származású Debre Viktort leigazolni [[Veszprém]]ből. Az ifjúsági válogatott Borsos Attila, Bíró Imre és Szurcsik István is Tatabányára került. A kiélezett bajnokságban 32 ponttal a negyedik lett a TBSC. A [[BEK]]-ben azonban könnyedén kiverte a [[görögök|görög]] Ionakis Athént. Sibalin bevonult katonai szolgálatra a [[Budapest Honvéd]]hoz, Füzesi Ferenc visszaigazolt [[Pécs]]re.
Az új év ([[1986]]) felemásra sikeredett. A svájci világbajnokságon a magyarok döntőt játszottak a jugoszlávokkal; kikaptak, így ezüstérmesek lettek, de ez is nagy siker volt. A csapatban dr. '''Hoffmann László, Bíró Imre, Kontra Zsolt, Marosi László és Debre Viktor''' szerepelt. A bajnokságban viszont a "Bányász" a nyolcadik helyen kötött ki. Igaz, a vb után Kontra Zsolt [[Ausztria|Ausztriába]] igazolt, korábban Gubányi Ernő egy évig a német [[Bundesliga|Bundesligában]] játszott, Bábos László pedig befejezte az aktív kézilabdázást. Az Európa Kupában a svájci [[Bázel]] csapatán azonban túljutott az együttes. Az [[1987]]-es bajnoki rajt előtt dr. Hoffmann László [[Spanyolország]]ba távozott, a [[Németország]]ból visszatért Gubányi Ernő itthon Ajtony edző segítője lett. Ez az év jobban sikerült, mert 33 pontot gyűjtött a csapat, és negyedik lett. Pál Árpád [[Olaszország]]ból visszatért, még egy évig játszott. És jöttek a jól dolgozó ifjúsági csapatból a fiatalok: Csillag Péter, Nagy Péter, Bunghardt Csaba, Fülöp Péter, Csontos Ferenc, Kerekes Károly. Marosi László ebben az évben 268 góllal negyedszer lett gólkirály.
Ajtony Ákostól Szabó László vette át az első csapat irányítását. Miután az [[NB I]]-ben a mérkőzéseket csak teremben lehetett játszani, [[1988]]-ban áttértek az őszi-tavaszi rendszerre; ezzel igazodtak az [[Európa]] Kupához. Ebben az évben rájátszás is volt, hogy az [[1989]]/90-es bajnokság ősszel kezdődhessen. A TBSC harminc ponttal az ötödik lett. A kitűnő tatabányai játékosok iránt egyre jobban érdeklődtek külföldön. Előbb Debre, majd Bíró szegődött [[Spanyolország]]ba. Tatabányára került viszont az [[FTC]]-ből Hemela Zsolt kapus, az [[Újpest FC|Újpestből]]
[[1992]]. [[március 9.|március 9]]-én '''megszűnt a Tatabányai Bányász SC''', jogutódja a Tatabányai SC lett. Az [[Egyesült Arab Emírségek]]ból hazatért Simó Lajos lett az edző, a csapat személyi összetétele is óriási változáson ment át. Kilenc meghatározó játékos, köztük dr. Borsos, Sibalin, Kanyó, Cseh, Kiss, Hemela, Bényei a kilátástalan jövő miatt külföldre, illetve más [[NB I]]-es csapathoz igazolt. A megmaradtak (többségében fiatalok) mellé igazoltak ugyan újakat, de így sem tudták megőrizni helyüket a legmagasabb osztályban. Az [[1969-től]] tartó sikeres [[NB I]]-es szereplésnek mondott fájó búcsút, a [[tatabánya]]i szurkolók legnagyobb fájdalmára.
A TSC elnöksége egy évet adott hasonló feltételek mellett a csapatnak, hogy visszakerüljön az [[NB I]]-be. A '''tatabányai fiúk''' éltek a lehetőséggel, az [[1992]]/93-as [[NB I]]. B-s bajnokságot veretlenül nyerték csoportjukban, és újból az élvonalban voltak. A visszakerült csapatnál a saját nevelésűek (Nagy P., Csillag, Fülöp, Krancz, Bodnár, Tóth) mellett új neveket kellett megtanulniuk a szurkolóknak (Gerhardt, Kovácsovics, Konrád, Róka, Fürdős, Keresztes, Lepsényi, Csutura, Dvuracsenszkij). Egy évre visszatért Sibalin Jakab is. Az [[1993]]/[[1994]]-es évben kitűnőnek mondható eredménnyel 8. lett a TSC az [[NB I]]-ben, az [[1994]]/[[1995]]-ös bajnokságban 12., az [[1995/1996]]-os idényben a 11. helyen zárt.
| |||