„Francesco Cavalli” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pasztillabot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Velence –> Velence (Olaszország)
1. sor:
[[Fájl:Francesco Cavalli.png|thumb|Francesco Cavalli]]
'''Pietro Francesco Cavalli''' ([[Cremona]], [[1602]]. [[február 14.]] - [[Velence (Olaszország)|Velence]], [[1676]]. [[január 14.]]) olasz barokk zeneszerző, a velencei operaiskola [[Monteverdi]] mellett legkiemelkedőbb alakja.
 
== Élete ==
 
Eredeti neve Francesco Caletti Bruni. Apja Giovanni Battista Caletti a város katedrálisának orgonistája és kórusmestere volt. Cavalli gyermekkorában a [[katedrális]] kórusában énekelt és már ekkor kitűnt ének tudásával. 1616-ban egy velencei nemes, Frederico Cavalli pártfogásába vette, és magával vitte [[Velence (Olaszország)|VelencéVelencébe]]be. Később patrónusa iránti tiszteletből vette fel a Cavalli nevet. Velencében lehetősége nyílt zenei tanulmányai folytatására: a [[Szent Márk Székesegyház]] kórusának lett a tagja, ahol a kor egyik legnevesebb zeneszerzőjétől, [[Claudio Monteverdi]]től tanult. 1620-ban a SS. Giovanni e Paolo templom orgonistája lett. Legelső ismert zeneműve egy [[motetta]], 1625-ben jelent meg a ''Ghirlanda sacra'' című gyűjteményben. 1630-ban feleségül vett egy gazdag nemesi családból származó lányt (Maria Sozomeno). A házasság biztosította számára az anyagi biztonságot és lehetővé tette, hogy több időt szentelhessen a komponálásnak.
 
1639-ben a San Marco második orgonistájává nevezik ki. Ez évben került színre első [[Opera (színmű)|operája]] a'' Le nozza di Teti e di Peleo''. A következő években egymás után komponálta az operáit és sikert, sikerre halmozott velük: ''Dafne'' (1640), ''Didone'' (1641), ''Egisto''(1642), ''Ormindo'' (1644), ''Giasone'' (1649), ''La Calisto'' (1651) stb.. Operái hamar meghódították [[Itália]] operaszínpadait és rövid időn belül [[Párizs]]ban is színre kerültek. 1652-ben nagy [[tragédia]] érte a zeneszerzőt: meghalt a felesége. A következő nyolc évben egymás után mutatták be operáit Velence, [[Milánó]], [[Nápoly]], [[Róma]] [[színház]]ai. De ennek ellenére Velence jelentette operáinak természetes közegét. Két jelentéktelen darab (''Orione'', Milánó 1653; ''L’Hipermestra'', [[Firenze]], 1658), valamint a rövid párizsi tartózkodás alatt született ''Ercole amante'' kivételével minden operáját velencei színházak számára készítette.