„Harmadik Nagy Imre-kormány” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (kisebb formai javítások)
A két kormány hivatali ideje közti átfedés megoldhatatlan jogi probléma elé állította a születő Kádár-rendszert, hiszen a [[Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány|Kádár-kormány]] [[november 4.|november 4-én]] hajnalban, az [[ungvár]]i rádión bejelentett megalakulása nem lehetett törvényes, ha elődje akkor még hivatalban volt.
 
Kezdetben a Kádárt támogató szovjetek azzal próbálkoztak, hogy a [[Jugoszlávia]] budapesti nagykövetségére [[november 4.|november 4-én]] menekült Nagy Imrétől néhány nappal később D. T. Sepilov külügyminiszter november 4-re visszadátumozott lemondó nyilatkozatot követelt (amit Nagy Imre megtagadott). Azért is meg kellett tagadja, mert [[november 11.|november 11-én]] az MSZMP (alapító) Intéző Bizottsága a jugoszláv nagykövetségen [[Donáth Ferenc (politikus)|Donáth Ferenc]], [[Haraszti Sándor]], [[Losonczy Géza]], [[Lukács György]], [[Nagy Imre]] és [[Szántó Zoltán]] részvételével tartott ülésén határozatban rögzítette, hogy a Nagy Imre-kormánynak nem szabad lemondania.<ref>''Krónika 1956''. Idézett mű 174. o.</ref>
 
Az ellentmondást a forradalom és szabadságharc vérbefojtói nem is tudták feloldani, egyszerűen eltusolták és évtizedekig senki nem mert nyíltan beszélni arról, hogy 1956-ban a bevonuló szovjet hadsereg ''nem a magyarok hívására'' érkezett, hanem ''a törvényes kormányt döntötte meg'', és állította helyébe saját bábkormányát.<ref>''Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban''. Idézett mű 450. o.</ref>