„Romániai magyar daloskönyvek” változatai közötti eltérés

Elsőnek ''Legújabb magyar daloskönyv'' címmel [[Nemes Elemér]] összeállításában négy füzet jelent meg 1927-28-ban [[Kolozsvár]]t, népszerű [[opera|operák]], [[operett]]ek kedvelt áriáinak, népies műdaloknak, [[slágerek]]nek a szövegével. Értéküket csökkenti a [[dallam]] mellőzése, valamint az operettrészletek, slágerek túlsúlya. 1931-ben [[Balázs Ferenc]], [[Szent-Iványi Sándor]] és [[Mikó Imre (jogász)|Mikó Imre]] bocsátott közre magyar népdalokat és más népek dalait, tréfás és diákdalokat, unitárius egyházi énekeket tartalmazó ''Ifjúsági daloskönyv''et [[Kolozsvár]]t. Később rendkívül népszerűvé vált és számos kiadást ért meg az [[Ifjú Erdély]] kiadásában Kolozsvárt 1936-ban megjelent ''A mi dalaink'' c. kottás dalgyűjtemény: az 1. kiadás 70 [[népdal]]ával szemben az 1942-es 7. kiadás már 230 népdalt tartalmazott, s az eredeti 2000-es példányszám a 6. kiadás esetében 1941-ben már elérte a 19 000-et. Összesen nyolc kiadása jelent meg, az első hatot [[Bereczky Sándor]], az utolsó kettőt (1941, 1943) [[Szöllősy András]] zeneszerző szerkesztette; ez a daloskönyv a konzervatív műdalkultúrával szemben véglegesen győzelemre vitte a [[Kodály Zoltán|kodályi]] népdalkultúra ügyét. 1944-ben [[Czilling Antal]] és [[Szabó Géza (zongoraművész)|Szabó Géza]] ''Daloljunk'' címmel bocsátott ki [[Temesvár]]t műfajonként csoportosított [[magyar nyelv|magyar]] népdalokat. Az utolsó csoport igényesen válogatott kétszólamú feldolgozásokkal járult hozzá az [[énekkar]]ok munkájának megkönnyítéséhez.