„Barankovics István” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Képök és javítások |
a kisebb formai javítások |
||
19. sor:
| születési_hely=[[Polgár]]
| halálozási_dátum=[[1974]]. [[március 13.]] {{életkor-holt|1906|12|13|1974|3|13}}
| halálozási_hely=[[
| házastárs=
| párt=Demokrata Néppárt
30. sor:
| aláírás=BarankovicsAlairas.png
| lábjegyzet=
|}}
'''Barankovics István''' (Polgár, [[1906]]. [[december]] [[13]]. – [[New York]], [[1974]]. [[március]]. [[13]].) hírlapíró, a Demokrata Néppárt elnöke [[1945]]-től annak [[1949]]. évi önfeloszlatásáig.
Nevéhez fűződik a konzervatív-legitimista kereszténydemokráciával szembeni republikánus-keresztényszocialista irányvonal kialakítása, valamint olyan lapok szerkesztése mint az ''Ország Útja'', a ''Kis Újság'', a ''Magyar Nemzet'', s a ''Hazánk''. A [[Második világháború|II. világháborút]] követő [[1947-es magyarországi országgyűlési választások|1947-es országgyűlési választásokat]] követően pártja a legerősebb<ref>[http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=6368 Múlt-kor:Választás és kormányválság]</ref> ellenzéki erőt képviselte a magyar törvényhozásban. A [[Rákosi Mátyás|Rákosi-rendszer]] kiépülésével emigrációba kényszerült, mely alatt [[1950]]-től a Magyar Nemzeti Bizottmány végrehajtó bizottsági tagja, majd [[1951]]-től vallás- és közoktatásügyi bizottságának vezetője volt; [[1958]]-tól haláláig a Közép-európai Kereszténydemokrata Unió (CDUCE) elnöki tisztségét töltötte be.
== Fiatalkora ==
A Barankovics házaspár mindkét tagja pedagógusként dolgozott, az édesapa a községbeli katolikus elemi iskola kántortanítója volt. Elsőszülött fiuk, István az egri ciszterci Szent Bernát Gimnázium ([[1948]]-es államosítása után Gárdonyi Géza Gimnázium, [[1997]]. [[július]] 1-jétől Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium) tanulójaként [[1929]]-ben érettségizett, majd ösztöndíjasként a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem ([[1950-től]] [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]]) jogi karán folytatta tanulmányait.
== A DNP előtti évek ==
Barankovics belépett az [[Asztalos Miklós]] és Szász Béla által [[1925]]. [[április]] 2-án alapított Barta Miklós Társaságba, mely tagjai között tudhatta [[József Attila|
Az utóbbi társadalmi osztály miatt azonban a felajánlást sosem követték tettek, a klub működését pedig [[1931]]. [[május]] 8-án az Országos Magyar Gazdasági Egylet elnöke a feliratra reagálva, azt izgatásnak minősítve, betiltotta.
=== Újságírói munkája ===
Barankovics keresztény érzülete, s szociális érzékenysége miatt szövetségesére talált Dessewffy Gyula személyében, aki az [[1939]]-ben alapított, államtudománnyal, s nemzetpolitikával foglalkozó, havonta megjelentő folyóiratának, a Ország Útjának társszerkesztőjének kérte fel. Dessewffy ugyanebben az évben megvásárolta a Kis Újságot, ahol Barankovics segédszerkesztői feladatot, valamint politikai rovatot kapott.
Barankovics kidolgozott publicisztikai stílusa több forrásból táplálkozott; [[Pázmány Péter]] bíboros barokkos, a magyar irodalmi nyelvet megteremtő prózája, kortársa, [[Prohászka Ottokár]] [[székesfehérvár]]i [[püspök]] finom, lírai hangja, s a népi írók – kiváltképp [[Illyés Gyula]], [[Németh László]], s [[Féja Géza]] – mind hatást gyakoroltak rá.
Az Ország Útja a [[második világháború]] kezdete után négy évvel, [[1943]]-ban megszűnt, valamint [[Pető István]], a [[Magyar Nemzet]] korábbi főszerkesztője halálos kimenetelű autóbalesetet szenvedett, így Barankovics István vállalta el a lap főszerkesztőségét. A [[nácizmus]], illetve az [[Übermensch]] elmélet ellen szóló cikkei miatt a [[Margarethe hadművelet]]et követő német megszálló erők és a [[Gestapo]] nyomására a lapot betiltották. A letartóztatás ellen Budára, a ferencesek rendházába menekült, ahol szerzetesi csuhában vészelte át a hatóságok kutatóhadjáratát, s a [[Budapest|város]] [[Budapest történelme|ostromát]].
== Demokrata Néppárt ==
[[1944]]. [[október 13.|október 13]]-án tartotta alapuló ülését a [[Kereszténydemokrata Néppárt]], miután Kovrig Béla és gróf Pálffy József, a [[Katolikus Szociális Népmozgalom]] tagjai megnyerték Serédi Jusztinián hercegprímás, Kerkai Jenő (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Titkársága) és boldog altorjai báró Apor Vilmos gyulai püspök támogatását, s miután a püspöki kar [[1944]]. [[március 14]]-i konferenciáján is rábólintott egy keresztény párt létrehozására. Annak érdekében, hogy elejét vegyék a szélsőbaloldal vádjainak – miszerint a csoportosulás klerikális és reakciós – meghívták intézőbizottságába a baloldali körökben is elismert, de még mindig bujdokló Barankovicsot.
[[1945]] tavaszára Barankovics és Pálffy ellentétes politikai programja két szárnyra osztotta a pártot. A párt intézőbizottsága május 8-ai ülésén Brankovicsot választotta a párt vezetőjének, aki Demokrata Néppárt néven végül bejegyeztette a pártot. A konzervatív-legitimista Pálffy és a republikánus-keresztényszocializmus elveit követő Barankovics ellentétét Mindszenty bíboros próbálta kibékíteni, majd végül Pálffy mellé állt, lévén az antibolsevik hercegprímással szemben Barankovics a francia neokatolikusokhoz hasonlóan nem ítélte el elvből a marxista pártokkal való együttműködést.
=== Politikai elvei ===
{{Képdia
|Kép:Leo XIII..jpg|[[XIII. Leó pápa]] ([[1878]]–[[1903]]), aki kiadta a Rerum novarum című enciklikát.
66. sor:
}}
{{Idézet 2|Tisztes jólét, amit a munka biztosít, szabadság, amely nem ismer elnyomást, és nemzeti függetlenség, amely nem sért senki mást – ez az az ország, amelyet építeni akarunk.|Barankovics István, győri beszéd}}
Barankovics három forrást tekintett előképének – [[Szabó Dezső (író)|Szabó Dezső]] [[kolozsvár]]i író, kritikus, publicista nép-nemzeti érzületét, [[Ady Endre]] forradalmi radikalizmusát, s [[Prohászka Ottokár]] [[székesfehérvár]]i [[püspök]] szociális érzékenységét.
Programja a pápai szociális enciklikára épült, mint a [[XIII. Leó pápa]] által [[1891]]-ben kiadott [[Rerum novarum]], vagy a [[XI. Piusz pápa]] [[1931]]-es Quadragesimo Annója; ellentétbe helyezi pártját az előző időszak „álkeresztény” pártjaitól.
[[1947]]. augusztus 10-én [[Győr]]ött hirdette ki Barankovics a DNP választási programját, céljaikat, s főbb irányelveiket:
* ún. evangéliumi szocializmus, azaz a magántulajdon eltörlése helyett mindenkinek annyi vagyona legyen, hogy meg tudja teremteni mind a gazdasági, mind a személyi függetlenségét
* Wilhelm Röpke „[[Harmadik út|harmadik utassága]]” <ref
* elutasít minden politikai szélsőséget<ref
* családi bér, a jövedelmek igazságosan újraelosztása
* a teherviselők képességeivel arányos közteherviselés
* az egyházak iskolafenntartó jogának védelme
* teljes magyar függetlenség
* nyitottság minden nagyhatalom felé (de nem a nyugat és kelet közötti hídként)
* reálpolitika a szovjet magyar viszonyban <ref
* a párturalmi törekvések megszüntetése
== Elhallgatás, emigráció ==
[[
{{Idézet 2|Ez a törvény elkobozta a szülőknek az a velük született jogát, hogy gyerekeiket maguk választotta szellemben oktattathassák és neveltethessék.|Barankovics István}}
Az [[1947]]-es választásokat követően Barankovics István a kormánytöbbséggel szemben is gyakran felszólalt, mint például [[1948]]. június 16-án az egyházi iskolák bezárása kapcsán. Felszólalása után titkos szavazást kért – mivel abba vetette reményeit, hogy a kormánykoalíció egyébként vallásos tagjai így az államosítás ellen, a Demokrata Néppárt álláspontja mellett fognak szavazni –, azonban ezt megtagadták tőle. [[1948]]. december 14-ei felszólalásában pedig [[Rákosi Mátyás|Rákosiék]] választási ígéreteit vetette össze eddigi valós ténykedésükkel.
Az ezekhez hasonló ellenzéki működés miatt [[1949]]. január 25-én [[Rákosi Mátyás|Rákosi]] azt követelte Barankovicstól, hogy tanúskodjon [[Mindszenty József|Mindszenty]] [[esztergom]]i [[érsek]] elleni koncepciós per során – politikai ellentétükre alapozván –, cserébe a [[Demokrata Néppárt]] tagjainak semmi bántódásuk nem esik. Barankovics ezt a felszólítást visszautasította.
{{Idézet 2|'''Barankovics''': Nagyon is tudom, hogy a hatalomnak ki vagyok szolgáltatva, tudom, hogy csak a lét és a becsület között van választásom, de a becsületet választom. '''Rákosi''': Ön nem evilági ember!|Barankovics István}}
A döntés következményeképpen február 2-án be kellett jelentenie a párt feloszlását, majd feleségével, Jánosi József jezsuita szerzetessel, s Blaskó Máriával amerikai segítséggel elhagyta az országot. Hátramaradt párttársai [[1949]]. február 4-én mondták ki a párt feloszlatását, mellyel hivatalos lapjuk, a Hazánk is megszűnt.
Emigrációja elején Ausztriában élt, mégpedig a salzburgi menekültügyi iroda vezetőjeként. [[1950]]-től a Magyar Nemzeti Bizottmányban végrehajtó bizottsági tagként volt jelen, majd egy évvel később vallás- és közoktatásügyi bizottság vezetőjének nevezték ki. Ugyanebben az évben telepedett le az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban. Élete vége felé elvállalta New Yorkban a Kelet-európai Kereszténydemokrata Unió elnöki posztját, mígnem az 1960-as évekre vissza nem vonult az emigráció politikai életéből. [[1974]]. [[március]]. [[13]]-án hunyt el New Yorkban.
== Források ==
|