„Pszicholingvisztika” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a kisebb formai javítások |
||
5. sor:
A fejlődési pszicholingvisztika tanulmányozza a gyerekek nyelvtanulási képességét.
== Kutatási területek ==
A pszicholingvisztika interdiszciplináris és számos tudományterület foglalkozik vele, mint a pszichológia, a [[kognitív tudomány]] és a [[nyelvészet]]. A pszicholingvisztikán belül számos alosztály foglalkozik az emberi [[nyelv]] alkotóelemeivel.
22. sor:
* A fejlődési pszicholingvisztika tanulmányozza a csecsemőket és a gyerekeket, a nyelvtanulási és feldolgozási képességeik tekintetében, általában tapasztalati vagy legalább kvantitatív eljárással (ellentétben a naturalista megfigyelésekkel, melyeket [[Jean Piaget]] végzett fejlődéslélektani kutatásaiban).
== Elméletek ==
Sok elmélet létezik, arra vonatkozóan, hogy hogyan működik a nyelv az emberi elmében. Ezek magyarázatot próbálnak szolgáltatni, egyebek közt, arra, hogy hogyan asszociálunk a szavak jelentésére a nyelv hangjaiból (vagy szimbólumaiból) és, hogy hogyan használjuk a szintaktikát. Avagy, hogyan vagyunk arra képesek, hogy a megfelelő sorrendbe tegyük a szavakat és létrehozzunk és megértsünk szóláncokat, melyet „mondatoknak” hívunk.
Az első a felsorolásból- hangok jelentésekkel való asszociációja- a legkevésbé vitatott és általában ahhoz a területhez köthető, melyben az állati és emberi kommunikáció legalább néhány ponton egyezik (lásd: [[állati kommunikáció]]). Ezzel szemben a szintaktika (mondattan) sokat vitatott, most a vita lényege következik.
Az első nézet az 1960as évekig volt uralkodó, képviselői közé tartozott Jean Piaget, és az empirista [[Rudolf Carnap]] is. Ide tartozik egy másik pszichológiai irányzat is, a [[behaviorizmus]] (lásd [[B.F. Skinner]]: [[Verbal Behavior]] (1957) ), melynek alapgondolata, hogy a nyelv egy olyan viselkedés, melyet feltételes válasz alakít. A második nézetről ( a „veleszületett”) biztosan állítható, hogy [[Noam Chomsky]] cikke indította el, mely 1959-ben jelent meg a Language című folyóiratban és erősen bírálta Skinner munkáját.<ref>Chomsky, N; Skinner, B. F. (1959). "A Review of B. F. Skinner's Verbal Behavior". Language (Linguistic Society of America) 35 (1): 26–58. doi:10.2307/411334. ISSN 0097-8507. http://jstor.org/stable/411334.</ref> A cikk egy olyan folyamatot indított el a pszichológiában, melyet „[[kognitív forradalomnak]]” hívunk.
Azóta a pszicholingvisztika területét a Chomsky-hoz viszonyuló állásfoglalások (ellene és mellette) határozzák meg. A mellette érvelők ragaszkodnak ahhoz a nézethez, hogy a szintaktika használata kizárólagosan emberi képesség és különbözik minden állati kommunikációtól. Ezt az állítást támasztja alá az a nézet, hogy a nyelv a csoport érdekeit szolgálta, a fejlettebb kifejezésmód segíthette a csoporton belüli kapcsolat és az együttműködés létrejöttét, valamint lehetőséget biztosított a túléléshez. Az ellene érvelők kitartottak nézetük mellett, hogy a nyelv- beleértve a szintaktikát is- eredménye az emberi intelligencia százezer éves és az emberi interakció tízezer éves fejlődésének, s nem egy veleszületett képesség. E szerint a nézet szerint, a nyelv szintaktikája egy fokozatosan fejlődő csoportkohézió és lehetőség a túléléshez. A nyelv egy kulturális műalkotás.
33. sor:
A pszicholingvisztika területén dolgozó kortárs teoretikusok még Chomsky mellett, többek között [[George Lakoff]] és [[Steven Pinker]].
== Módszerek ==
A legtöbb pszicholingvisztikai módszer, amely a viselkedési kísérletek formáját tartja, tartalmaz [[lexikális döntési feladat]]ot. Az ilyen típusú kísérletekben, bemutatták a kísérleti személyeknek a nyelvi input néhány formáját, majd egy feladat végrehajtását kérték tőlük (pl. alkossanak ítéletet, reprodukáljanak egy ingert, olvassanak fel hangosan egy leírt szót). A reakció idő (általában milliszekundomoktól számítva) és a jó válaszok aránya árulkodnak leginkább a teljesítmény mértékéről. Ilyen kísérletek gyakran kihasználják a [[priming]] (előfeszítései) hatásokat, ahol a „priming” szó vagy mondat feltűnik a kísérletben, az felgyorsíthatja a lexikális döntést a kapcsolódó „cél” szóval kapcsolatban később.<ref name="Packard, Jerome L 2000 pp. 284-309">Packard, Jerome L (2000). "Chinese words and the lexicon." The Morphology of Chinese: A Linguistic and Cognitive Approach. Cambridge: Cambridge University Press. pp. 284-309.</ref>▼
▲==='''Viselkedéselemzési módszerek'''===
A feladatok közül néhányban a vizsgált személyt arra kérték, hogy alakítson át főneveket igékké, pl. „könyv” -> „írni”, „víz”-> „inni”, stb. Másik típusú feladat pl., két mondat, egy aktív(cselekvő) és egy passzív(szenvedő) („Bob labdát dobott Billnek”/ „A labda Bob által volt dobva Billnek”) meghallgatása. Majd arra a kérdésre kellett felelni, hogy „Ki dobta a labdát?” A kísérlet eredményeiből arra következtethetünk, hogy az aktív mondat képzése könnyebb (gyorsabb), mint a passzívé. További érdekesség, hogy azt tapasztalhatjuk (ebben az esetben), hogy néhány ember képtelen a passzív mondatok megértésére; ezzel a feltételezéssel talán tettünk pár lépést néhány típusú nyelvi probléma megértéséhez (melyek általában az [[afázia]] tág fogalmába tartoznak).
▲A legtöbb pszicholingvisztikai módszer, amely a viselkedési kísérletek formáját tartja, tartalmaz [[lexikális döntési feladat]]ot. Az ilyen típusú kísérletekben, bemutatták a kísérleti személyeknek a nyelvi input néhány formáját, majd egy feladat végrehajtását kérték tőlük (pl. alkossanak ítéletet, reprodukáljanak egy ingert, olvassanak fel hangosan egy leírt szót). A reakció idő (általában milliszekundomoktól számítva) és a jó válaszok aránya árulkodnak leginkább a teljesítmény mértékéről. Ilyen kísérletek gyakran kihasználják a [[priming]] (előfeszítései) hatásokat, ahol a „priming” szó vagy mondat feltűnik a kísérletben, az felgyorsíthatja a lexikális döntést a kapcsolódó „cél” szóval kapcsolatban később.<ref>Packard, Jerome L (2000). "Chinese words and the lexicon." The Morphology of Chinese: A Linguistic and Cognitive Approach. Cambridge: Cambridge University Press. pp. 284-309.</ref>
▲A feladatok közül néhányban a vizsgált személyt arra kérték, hogy alakítson át főneveket igékké, pl. „könyv” -> „írni”, „víz”-> „inni”, stb. Másik típusú feladat pl., két mondat, egy aktív(cselekvő) és egy passzív(szenvedő) („Bob labdát dobott Billnek”/ „A labda Bob által volt dobva Billnek”) meghallgatása. Majd arra a kérdésre kellett felelni, hogy „Ki dobta a labdát?” A kísérlet eredményeiből arra következtethetünk, hogy az aktív mondat képzése könnyebb (gyorsabb), mint a passzívé. További érdekesség, hogy azt tapasztalhatjuk (ebben az esetben), hogy néhány ember képtelen a passzív mondatok megértésére; ezzel a feltételezéssel talán tettünk pár lépést néhány típusú nyelvi probléma megértéséhez (melyek általában az [[afázia]] tág fogalmába tartoznak). <ref>Linebarger MC, Schwartz MF, Saffran EM. (1983). Sensitivity to grammatical structure in so-called agrammatic aphasics. Cognition, 13:361-92.</ref>
Gyakrabban végzett kísérleti eljárás az [[eye-tracking]], melyet az online nyelvi képzés megfigyelésére alkalmazzák. A szemmozgások olvasás közbeni megfigyelésével Rayner (1978)<ref>Rayner, K. Eye movements in reading and information processing. Psychological Bulletin, 1978, 85, 618-660</ref> óta foglalkoznak. Tanenhaus és munkatársai<ref>Tanenhaus, M. K., Spivey-Knowlton, M. J., Eberhard, K. M. & Sedivy, J. E. (1995). "Integration of visual and linguistic information in spoken language comprehension." Science, 268, 1632-1634.</ref> számos vizuális eye-tracking vizsgálatot végeztek, mellyel azt vizsgálták, hogy hogyan függnek össze a kognitív folyamatok a beszélt nyelvvel. Miután a szemmozgások függnek attól, hogy mi áll a figyelem középpontjában, így vizsgálhatóak a szemmozgások aközben, hogy a vizsgált személy egy nyelvi jellel szembesül.
===
A nemrégiben bevetté vált nem invazív orvosi technikák előtt, a nyelv kutatói az agysebészetet használták fel arra, hogy felfedezzék, hogy hogyan működik a nyelvhasználat az agyban. Például a [[corpus callosum]] szétválasztásával ( egy olyan ideg, mely az agy mindkét féltekéjéhez kapcsolódik) gyógyították az [[epilepszia]] néhány típusát. A kutatók továbbá azt vizsgálták, hogy miként hatott egy-egy drasztikus műtét a nyelv megértésére és képzésére. A nyelv kutatóknak akkor volt lehetőségük kutatásaik folytatására, mikor egy-egy agyműtét elkerülhetetlen volt.
47 ⟶ 46 sor:
Újabb, noninvazív technikák alkalmasak lettek az olyan agyi képalkotásra, (műtéti eljárás nélkül) mint a [[pozitron emissziós tomográfia]] (PET), a [[funkcionális mágneses rezonancia]] vizsgálat (fMRI); [[eseményekhez kapcsolódó potenciálok]] (ERP) az [[elektro-enkefalográf]] (EEG) és a [[magnetoenkefalográfia]] (MEG) és a [[transzkraniális mágneses stimuláció]] (TMS).Az agyi képalkotó technikák nem egyeznek térbeli és időbeli felbontásuk szerint (míg az fMRI felbontása pár ezer neuron pixelenként, addig az ERP milliszekundum pontossággal mér). Ezen módszerek mindegyike rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal attól függően, hogy melyik speciális pszicholingvisztikai problémát vizsgáljuk.
===
Aszámítógépes modellezés – mint a Coltheart és kollégái<ref>Coltheart, M., Rastle, K., Perry, C., Langdon, R., & Ziegler, J. (2001). DRC: "A dual route cascaded of visual word recognition and reading aloud." Psychological Review, 108, 204-256.</ref> -féle DRC olvasási és szófelismerési modell – egy másik módszer. Ez arra utal, hogy a kognitív modellek megjelentek a gyakorlatban, futattható számítógépes programok formájában.
Másik példája a számítógépes modellezésnek a [[McClelland]] és [[Elman]]-féle [[TRACE]] beszédpercepció modell.
== Kérdések és kutatási területek ==
A pszicholingvisztika részt vesz azon számítások és folyamatok leírásában, melyek az agyban folynak a célból, hogy megérthessünk és létrehozhassunk egy nyelvet. Például, a [[kohorsz modell]] arra keresi a választ, hogy a szavak hogyan “töltődnek le” a [[mentális szótár]]ból, mikor az egyén hall vagy lát egy nyelvi jelet.<ref
A manapság használt nonivazív képi eljárások arra próbálnak rávilágítani, hogy hol fordulnak elő egyes nyelvi folyamatok az agyban.
Számos megválaszolatlan kérdésre keresi a választ a pszicholingvisztika: például , hogy min alapszik az ember képessége a mondattanra ( vajon a veleszületett mentális struktúrákra, vagy a társas interakcióra más emberekkel) vagy, hogy taníthatók-e az állatok az emberi nyelv szintaktikájára.
A pszicholingvisztika két másik fő területe az [[anyanyelv]] ( csecsemők) és a második nyelv ([[idegen nyelv]]) elsajátításával foglalkozik. A felnőtteknek sokkal nehezebb a második (idegen) nyelv elsajítátása, mint a csecsemők számára az anyanyelv (a kétnyelvű gyerekek képesek mindkét anyanyelvük könnyen elsajátítani). Talán léteznek “[[érzékeny időszakok]]” mikor a nyelv könnyen tanulható.
Az [[afáziológia]] területéhez tartoznak az olyan nyelvi hiányosságok, melyek agyi sérülésből erednek. Az afáziológiai kutatások korszerű terápiát fejlesztenek ki az afáziában szenvedőknek, és további bepillantást engednek abba, hogy az agy miként dolgozza fel a nyelvet.
== Hivatkozások ==
{{források}}
[[Kategória:Pszicholingvisztika]]
| |||