„Dmitro Dmitrovics Szidor” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam Doncsecz (vita) szerkesztését (oldid: 9116496)
Doncsecz (vitalap | szerkesztései)
Visszavontam VargaA (vita) szerkesztését (oldid: 9116505)
1. sor:
'''Dmitro Dmitrovics Szidor''' ([[ukrán ábécé|ukránul]]: ''Дмитро Дмитрович Сидор;'' [[Kislécfalva]], [[1955]]. [[március 29.]]) [[kárpátalja]]i közéleti személyiség, [[ukránok|ukránkárpátalja]]i [[ruszinok|ruszin]] [[ortodox]] lelkész. A [[Kárpátaljai Ruszin Szojm]] elnöke, a kárpátaljai ruszinok [[ruszofil]] irányzatának egyik vezető személyisége.
 
Kárpátalja [[Munkácsi járás]]ában, Kislécfalván ''(Lecovicja)'' született ortodox lelkész családjában. 1971-től 1976-ig az [[Ungvári Állami Egyetem]] fizika karán tanult. Ezt követően a munkácsi műszergyárban dolgozott. Közben tanult a [[Moszkvai Teológiai Akadémia|Moszkvai Teológiai Akadémián]] is, melyet 1982-ben végzett el. 1982–1900 között [[Perecseny]] ortodox templomában szolgált. 1990-ben [[Ungvár]]ra helyezték.
 
Aktív közéleti tevékenységet fejt ki. 1994-ben egyik fő szervezője volt az ungvári Cirill és Metód Társaságnak. Küldöttként részt vett a [[Budapest]]en 1997-ben megrendezett 4. Ruszin Világkongresszuson, majd fő szervezője volt az ungvári 5. Ruszin Világkongresszusnak. A ruszin autonómia egyik szószólója. [[2011]] elején az ukrán médiában és a szomszédos országok sajtóiban is nyilvánosságot kapott Szidor állítólagos kijelentése, mely szerint Kárpátalján felkelést kellene indítani a ruszinok kisebbségi jogaiért. Szidor egy interjúban tagadta, hogy ilyesmit állított volna, véleménye szerint a SZBU találta ki ezt az egészet, hogy a külföldiek előtt is le lehessen jártani a ruszin autonómia mozgalmat.<ref>[http://www.erdon.ro/fegyveres-felkelesre-keszulnek-a-karpataljai-a-ruszinok/news-20110114-07273124 Fegyveres felkelésre készülnek a kárpátaljai ruszinok? (erdon.ro)]</ref>
 
Két lánya van, Anna és Marija.
 
==Források==
<references/>
*Ivan Pop: Enciklopegyija Podkarpatszkoj Ruszi, Valerij Pagyak Magánkiadója, Ungvár, 2001, ISBN 966-7838-23-4, p.340.