Wikipédia

„Hírügynökség” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
131 512 szerkesztés
a kisebb formai javítások
2. sor:
 
== A világhírügynökségek megjelenése ==
[[ FileFájl:Paul Julius Reuter 1869.jpg |right|thumb|250px|Paul Julius Reuter, a Reuters alapítója]]
 
A hírügynökségek megjelenését a 19. század első felében két nagy változás, az angol ipari forradalom és a francia polgári forradalom tette lehetővé. A magántulajdon jogának erősödése, a magánkézben lévő vagyon szédületes gyarapodása, a polgári jogok bővülése nyomán kialakult egy komoly vállalkozói réteg, amelynek befektetései megkívánták a friss, megbízható híreket. Nőtt az olvasni tudók, illetve az ő érdeklődésüket kielégítő sajtótermékek száma is.
 
A világ első hírügynökségét Charles-Louis Havas alapította [[Párizs]]ban 1835-ben. Az [[Agence Havas]] hamar versenytársakat kapott, [[1846]]-ban [[New York]]ban megalakult az [[Associated Press]] (AP), egy évvel később a [[Wolff'sches Telegraphische Bureau]] [[Berlin]]ben, majd 1951-ben a [[Reuters]] ügynökség [[London]]ban. Ezek az ügynökségek elsősorban gazdasági, illetve gazdasági hatású politikai híreket szállítottak előfizetőiknek. A négy nagy céget számos kisebb, elsősorban nemzeti hírügynökség követte. Az évtizedek során a hírügynökségek újabb és újabb területeket (például szabadidő, kultúra, sport stb.) vontak "ellenőrzésük" alá. <ref>[http://www.apa.at Az APA honlapja]</ref>
 
A három nagy európai hírügynökség között évtizedeken át harc folyt a különböző országok "megszerzéséért". [[1859]]-ben háromoldalú hírcsereszerződés született közöttük, majd [[1870]]-ben, az AP bevonásával, döntöttek a világ felosztásáról. <ref>[http://www.nyest.hu/hirek/a-vilag-elso-hirugynoksege Nyelv és tudomány]</ref> A négy nagy ügynökség szövetségbe tömörült, amely biztosította, hogy az ismert világot a legjobban lefedjék és költségeiket megosszák. A [[kartell]] lehetővé tette, hogy mindegyik ügynökség megőrizze dominanciáját az általa uralt területeken, igazi versenytársak nélkül építhesse ott hírgyűjtő hálózatát, monopolizálja a lehetséges előfizetői kort, és emellett hozzájussanak a másik két iroda által beszerzett és feldolgozott információkhoz.
 
Az Agence Havasé lett [[Franciaország]] és gyarmatbirodalma, [[Svájc]], [[Olaszország]], [[Spanyolország]], [[Portugália]], [[Közép-Amerika]] és [[Dél-Amerika]]. [[Egyiptom]]on a Reuters ügynökséggel osztozott. Ez utóbbi kapta meg [[Nagy-Britannia]] és a brit birodalom felügyeletét, illetve [[Törökország]]ot és a [[Távol-Kelet]]et. A Wolff felségterülete lett [[Németország]], [[Ausztria]], [[Hollandia]], [[Skandinávia]], [[Oroszország]] és a [[Balkán]], míg az AP "felelt" Az [[Amerikai Egyesült Államok]]ért és [[Kanada|Kanadáért]].<ref>Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története (29. oldal) ISBN 963-7560-33-5</ref>
16. sor:
A nagy hírügynökségek hatalma az 1930-as években roppant meg, amikor széles körben elterjedt a rádiózás, és így könnyebbé és olcsóbbá vált a hírterjesztés, és más médiák is bekapcsolódhattak az információk gyűjtésébe.
 
== Nemzeti hírügynökségek ==
 
A világot behálózó nagy cégek mellett megjelentek a nemzeti hírügynökségek is, olykor állami tulajdonban. Ezek, mivel anyagi erőforrásaik korlátozottak voltak, elsősorban hazai híreket gyűjtöttek, a külföldi történésekről a nagy ügynökségek anyagait vették meg.
 
Az első nemzeti hírügynökségek között alakult meg [[1859]]-ben a k.k. Telegraphen-Korrespondenz-Bureau, a Császári és Királyi Távirati és Levelező Iroda az [[Osztrák-Magyar Monarchia|Osztrák-Magyar Monarchiában]]. A [[Magyar Távirati Iroda]] [[1880]]-ban alakult meg két parlamenti gyorsíró, [[Maszák Hugó]] és [[Egyesy Géza]] vállalkozásaként.
 
A leendő [[Olaszország]] területét átfogó hírgyűjtő szervezet, az Agenzia Telegrafica Stefani [[1853]]-ban jött létre. [[1862]]-ben Németországban is működni kezdett a Herold Depeschen Bureau, [[1866]]-ban [[Dánia|Dániában]] a Ritzaus Bureau, [[1867]]-ben [[Spanyolország|Spanyolországban]]ban az Agencia Telegrafica Fabra, [[Norvégia|Norvégiában]] a Norsk Telegrambyra, [[Svédország|Svédországban]]ban pedig a Svenska Telegrambyran. [[Anglia|Angliában]] két nemzeti hírügynökség kezdte meg működését, a The Press Association és a The Exchange Telegraph Company, amelyek elsősorban vidéki lapoknak szállítottak híreket.
 
== Hírtovábbítás ==
 
A gyors hírszolgáltatás érdekében az ügynökségek mindig a legkorszerűbb infokommunikációs eszközöket vették igénybe. Ezek a kezdetekben futárok és postagalambok voltak. Az első nagy ugrást a távírókábelek lefektetése jelentette a hírközlésben.
 
A világon először 1844. október 6-án továbbítottak hírt távírón, amely arról számolt be, hogy Viktória királynőnek megszületett a második fia. Az Amerikai Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát összekötő kábelt 1866-ban fektette le az Anglo-American Telegraph Company. 1875-ben már 400 ezer kilométernyi távírókábel hálózta be a földet. <ref>A technika krónikája ISBN 963-7836-44-6</ref> Ez az óriási "pókháló" tette lehetővé, hogy a hírek percek alatt eljussanak Európa és Amerika nagyvárosaiba a távoli országokból is.
 
A hírügynökségek ma jellemzően az internetet, a telefonhálózatot és a műholdakat használják hírtovábbításra.
34. sor:
== A hírügynökségek működése ==
 
[[FileFájl:The building of the Hungarian News Agency.jpg |left|thumb|220px|A Magyar Távirati Iroda Naphegy téri épülete]]
 
 
Az általános hírügynökség, például a [[Magyar Távirati Iroda]] az élet szinte minden területéről (belpolitika, külpolitika, gazdaság, sport, kultúra stb.) gyűjti a híreket, míg más vállalkozások csak egyes területekre specializálódnak. Utóbbira példa az amerikai [[Bloomberg L.P.]], amely gazdasági és pénzügyi információkra szakosodott.
 
A kezdetekben a hírügynökségek tulajdonosai vállalkozó szellemű emberek voltak, később azonban a szervezetek növekedésének finanszírozására friss tőke kellett, amelyhez újabb vállalkozókat kellett bevonni. <ref>Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története (24. oldal) ISBN 963-7560-33-5</ref> A magántulajdonlásnak ma sokféle formája létezik, Ausztria legnagyobb ilyen jellegű vállalkozása, az [[Austria Presse Agentur]] (APA) például osztrák újságok és más médiák tulajdonában van, a brüsszeli központú [[BELGA]] pedig részvénytársaság.
 
A hírügynökség tulajdonosa lehet az állam is. Diktatúrában az állami hírügynökség része a politikai hatalomnak, demokráciában az állami tulajdonú hírügynökség [[közszolgálat]]i feladatot lát el.
 
A hírügynökség információit újságírók gyűjtik, ők állítják elő a cég termékét, a [[hír]]t. Klasszikus esetben a hírügynökség saját, kizárólag a cégnek dolgozó tudósítókat alkalmaz, de szükség esetén igénybe veszi alkalmi bedolgozók, úgynevezett stringerek segítségét is. A kisebb hírügynökségek általában előfizetnek a nagyobb hírügynökségek anyagaira, hogy olyan információkhoz is hozzájussanak, amelyeket a rendelkezésükre álló szűkös források miatt másképp nem tudnak beszerezni.
47 ⟶ 46 sor:
A hírügynökség azokból az információkból készít hírt, amelyeknek van [[hírérték]]e. Ennek meghatározása tisztán szakmai feladat. Ez az elvárás a diktatúrákban nem érvényesül, hiszen az állami hírügynökség a hivatalos politika szószólója.
 
A [[19. század]]i európai hírügynökség előfizetői a korai időkben általában magánszemélyek (üzletemberek, diplomaták) voltak, a lapok csak később ismerték fel a friss információk jelentőségét. Az Amerikai Egyesült Államokban ez másként volt, hiszen az első ügynökséget a napilapok hozták létre. Az idő múlásával a magánszemélyeket szinte teljes egészében kiszorították az újságok, rádiók és televíziók.
 
A trend az 1990-es években ismét változott, az előfizetők között újra megjelentek a magánszemélyeknek, elsősorban a gazdasági szereplők. A Reuters bevételeinek mindössze hét százaléka származott sajtótermékektől az 1990-es évek közepén.<ref>Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története (26. oldal) ISBN 963-7560-33-5</ref> Az internet elterjedése különösen nehéz helyzetbe hozta a hírügynökségeket, hiszen híreikhez olyanok is könnyen hozzájutnak, akik nem fizettek értük.
 
== A hírek jellemzői ==
 
Az előfizetők a hírügynökségektől tömör, pontos híreket várnak, amelyek a lehető leggyorsabban megérkeznek hozzájuk. Ennek megfelelően alakult ki a hírügynökségi anyagok (hírek, tudósítások) felépítése.
59 ⟶ 58 sor:
Ez a szerkesztési mód a hőskorban megkönnyítette a hírek továbbítását is. A távírókábeleken küldött hírek ugyanis gyakran csak részben jutottak el az előfizetőhöz, mert az összeköttetés megszakadt az adás közben. A lead használata azonban lehetővé tette, hogy akár egy mondat beérkezéséből is kiderüljön a legfontosabb információ.
 
== Hírügynökségek Magyarországon ==
* [[Magyar Távirati Iroda]]
* [[Független Hírügynökség]]
* [[HavariaPress Hírügynökség]]
 
67 ⟶ 66 sor:
{{források}}
 
== Források ==
 
* Pirityi Sándor, A nemzeti hírügynökség története ISBN 963-7560-33-5
75 ⟶ 74 sor:
* Oliver Gramling, AP - The story of news
* Oliver Boyd-Barrett, The international news agencies ISBN 080-3915-12-8
* [http://www.nyest.hu/hirek/a-vilag-elso-hirugynoksege Nyelv és tudomány]
* [http://www.apa.at APA]
* [[Hírügynökségek listája]]
 
== Külső hivatkozások ==
* [http://www.mti.hu A Magyar Távirati Iroda honlapja]
* [http://www.reuters.com/ A Reuters honlapja]
92 ⟶ 91 sor:
* [http://www.newsalliance.org/ Az Európai Hírügynökségek Szövetségének honlapja]
 
{{források}}
 
{{reflist}}
 
[[Kategória:Sajtó]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Hírügynökség”