Wikipédia

„Japán Birodalmi Haditengerészet” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
213 296 szerkesztés
a r2.5.2) (Bot: következő hozzáadása: mr:जपानचे शाही आरमार
kínai és japán nevek átírása, forrás
1. sor:
{{nincs forrás}}
{{japánátír|1=}}
{{kínaiátír|1=}}
 
 
{{Katonai egység infobox
| név = Japán Császári Haditengerészet<br />大日本帝國海軍<br />''(Dai-Nippon Teikoku Kaigun)''
32 ⟶ 27 sor:
}}
 
A '''Japán Császári Haditengerészet''' ([[Japán nyelv|japánul]]: ([[:ja:大日本帝国海軍|&#22823;&#26085;&#26412;&#24093;&#22283;&#28023;&#36557;]] ''Dai-Nippon Teikoku Kaigun'') vagy egyszerűbben Japán Haditengerészet (japánul: ''Nippon Kaigun'') volt a [[Japán CsászárságBirodalom]] tengeri hadereje volt 1869 és 1947 között, amikor az 1945-ös,ország II.új világháborúsalkotmányában vereséglemondott előtt.a Aháborúról, Japánmint Haditengerészeteteszközről a Japánnemzetközi Haditengerészetiviták Minisztériumrendezésében. igazgatta,Feloszlatása ésután a [[Japán HaditengerészetiTengerészeti VezérkarÖnvédelmi főnökeErő]] ellenőrizte avette Császáriát Főparancsnokságonhelyét.
 
== A középkori eredet ==
 
A japán tengeri haderő történelme az időszámítás szerinti III3. századba nyúlik vissza. Kezdetben a japán hajók csapatokat szállítottak [[Korea (történelmi)|Korea]] és [[Japán]] között.
 
Beszámolók az első nagyobb jelentőségű japán tengeri akciókról a mongol [[KublajKubiláj kínai császár|Kubiláj kán]] flottáinak inváziói ellen vívott csatákról jelentek meg 1281-ben. Ekkor Japánnak még nem volt olyan haditengerészete, ami fel tudta volna venni a küzdelmet a mongol erőkkel, így a fő harcok a japán földön zajlottak. Néhány parti hajókon szállított szamuráj azonban elfoglalt néhány mongol hajót.
 
A XVI16. században Japán nagy erőfeszítéseket tett hadihajók építésére, amikor a földesurak versengtek fölényért, és több száz hajóból álló part menti flottákat építettek ki. A legnagyobb hajókat ''Atakebune''-nek hívták. Erre az időre tehető a történelem első páncélos hajóinak megépítése, amikor [[Oda Nobunaga]], egy földesúr hat vasborítású felépítménnyel rendelkező hajót tartott szolgálatban 1576-ban. Ezeket ''vaspáncélzatú hajó''knak hívták. Fegyverzetük több ágyúból és nagy kaliberű egyéb tűzfegyverből állt, és ez által képesek voltak legyőzni a nagy, de nem páncélozott ellenséges hajókat. Nobunaga [[daimjodaimjó]] (= ''földesúr'') ezekkel győzte le [[Mori]] flottáját Kizu-folyó torkolatában, Oszakánál. Ezeket a hajókat inkább tekintették "úszó erődöknek", mint igazi hadihajóknak és csak parti műveletekben használták őket.
 
A XVII17. század elején építette Japán az első "kékvízi" (óceánképes) hajóját, az első nyugati kapcsolatfelvétel után. 1614-ben Szendai földesura, egyezséget kötött a TokugawaTokugava bakufuval (katonai kormányzat, a Sógunátussógunátus megnevezése), melynek értelmében az megépíti a ''San Juan Bautista'' nevű, 500 tonnás hajót, azzal a céllal, hogy a hajó egy japán követséget szállítson az amerikai kontinensre, később pedig Európába. Ugyanebben az időben, a Bakufu, ázsiai kereskedelmi céllal, körülbelül 350 "vörös vitorlás" hajót állított szolgálatába (néhány nyugati hajóépítési technológiát is felhasználva és felfegyverezve). Azonban Japán elzárkózási politikája megtiltotta óceánképes hajók építését.
 
A nyugati hajóépítési technológiák tanulmányozását újrakezdték az 1840-es években, és a nyugati hajóforgalom növekedésével arányosan fokozták, a kínai kereskedelem és a bálnavadászat fejlődése miatt. 1852-ben a sógun kormánya félt egy idegen betöréstől, és megkezdték az első elzárkózás utáni, modern japán hajó, a ''[[Sóhei Maru]]'' építését.
 
[[Kép:Tōgō Heihachirō.jpg|thumb|right|170px|''Tógó'' admirális]]
[[Kép:Yamamoto1904.jpg|thumb|left|''Jamamoto'' admirális [[1904]]-ben]]
1854-ben, az Egyesült Államok Haditengerészetének tisztje, Perry hajórajkapitány elérte, hogy Japánt megnyissák a nemzetközi kereskedelem előtt és engedményeket szerzett idegen cégeknek. Ettől kezdve a Tokugava [[sógun]] kormánya sürgette a nyugati hajózási technikák átvételét. 1855-ben Nagaszakiban egy tengerészképző iskolát is nyitottak. A tanulókat nyugati hajózástudományi iskolákba küldték tapasztalatot szerezni, hagyományt teremtve a jövendőbeli vezetők külföldi képzésének. A leghíresebbek [[Enomoto Takeaki]], [[Tógó Heihacsiró|Tógó]] és később [[Jamamoto Iszoroku]] admirálisok. Francia tengerészeti mérnököket hívtak az országba, hogy építsenek fel olyan haditengerészeti fegyvergyárakat, mint a jokoszukai vagy a nagaszaki.
 
A Tokugava-rendszer 1867-es végével a sógun haditengerészete nyolc nyugati mintájú, gőzhajtású hajóval rendelkezett, a flotta zászlóshajója a ''KaijoKaijó Maru'' volt. Ezeket a császárpárti erők ellen használták fel a Bosin[[Bósin háborúban-háború]]ban, Enomoto tengernagy parancsnoksága alatt. Más hajókat Thomas Blake Gover épített Aberdeenben (a ''Jo So Maru'', a ''Ho So Maru'', és a ''Kagosima'').
 
== Japán modernizációja ==
 
[[Kép:Sodeshou.png|thumb|left|180px|A ''Japán Császári Haditengerészet'' régi rangjelzései]] 1868-tól a visszaállított császári hatalom, ő császári felsége Mucuhito,[[Meidzsi ajapán Meidzsi-császár|Meidzsi]] kezében volt, aki tovább folytatta a sógun kormányának iparosító és militarista politikáját. Meg akarta akadályozni, hogy az [[Amerikai Egyesült Államok]] és az európai nagyhatalmak elsöpörjék országa gazdasági önállóságát. A Meidzsi rendszerben Japán felépítette új haditengerészetét, nagyban a Brit Királyi Haditengerészet mintájára, és főleg a brit és francia szellemi kapacitás hozta létre. A hajók nagy részét is angol és francia hajógyárakban építették. 1869-ben, Japán megrendelést adott első modern páncélos hajójára. Ez lett a ''Kotecu'', mindössze tíz évvel a ''La Gloire'' francia hadihajó után.
 
Japán folytatta a haditengerészet korszerűsítését és fejlesztését. Kína hasonlóan idegen segítséggel fejlesztette flottáját. 1886-ban, Emile Bertin, a Francia Haditengerészet mérnökét Japánba hívták, hogy megerősítse a flottát, és levezényelje a kurei és szaszebói arzenálok építését. Az 1894-95-ös kínai-japán[[első kínai–japán háború,]] hivatalosan 1894. augusztus 1-jén kezdődött, de néhány tengeri incidens korábban is történt. A japán hajóhad letarolta {{kínai|[[Csing-dinasztia|Qing-dinasztia]]|[[Csing-dinasztia]]}} északi flottáját, a [[Jalu folyó]] torkolatánál, a jalui csatában, szeptember 17-én, amikor a kínai flotta elvesztett tizenkettő hadihajójából nyolcat.
 
Más konfliktusokra készülődve, megkezdték a katonai erők növelését. Japán belefogott egy tízéves flottaépítési programba. Ez 109 hajó (összesen 200 000 tonna vízkiszorítás) szolgálatba állítását, és a személyi állomány 15 100-ról 40 800 főre növelését jelentette. Az új flotta:
66 ⟶ 61 sor:
* 63 torpedónaszád (26 német, 10 brit, 17 francia, 10 japán építésű)
 
A ''[[MikasaMikasza (csatahajó)|MikasaMikasza]]'' csatahajó korának és kategóriájának legfejlettebb hajója volt. A brit Vickers hajógyártól rendelték 1898-ban, 1902-től állt szolgálatban.
 
Az orosz-japán háborúban (1904-1905), a [[csuzimai csata|csuzimai csatában]], a ''MikasaMikasza'' vezette az egyesített japán flottát a harcba, ami a "legdöntőbb tengeri csata" néven vonult be a történelembe. Az orosz flottát szinte teljesen megsemmisítették: 38 hajóból 21 elsüllyedt, 7-et zsákmányoltak, 6-ot lefegyvereztek, 6106 embert írtak veszteséglistára, míg a japánok három torpedónaszádot, és 116 embert veszítettek.
 
A konfliktus után japán nemzeti hajógyártó ipart és megfelelő tapasztalattal és képességekkel rendelkező szellemi kapacitást épített ki, így az utolsó külföldi megrendelésük – a Vickers Shipyardstól – a ''[[KongoIJN (csatacirkáló)Kongó|KongoKongó]]'' csatacirkáló volt, 1913-ban. 1920-ra Japáné lett a világ harmadik legnagyobb flottája, és élen jártak a fejlesztésekben, mint például:
 
* A Japán Haditengerészet használt először drótnélküli kommunikációs rendszert, a csuzimai csatában.
78 ⟶ 73 sor:
* Fegyverzet területén az elsők voltak a 14, 16 és 18,1 hüvelykes hajóágyúk használatában.
 
* 1922-ben vízre bocsátották a ''[[HoshoHósó (repülőgép-hordozó)|HoshoHósó]]'' repülőgép-hordozót, a világ első célirányosan épített ilyen egységét.
 
== A második világháborúban ==
97 ⟶ 92 sor:
Annak ellenére, hogy az ellenségeskedések kezdetén Japán előnye megkérdőjelezhetetlen volt, az amerikaiaknak sikerült megszerezniük a műszaki és számbeli fölényt, köszönhetően jóval nagyobb hadigazdaságuk termelékenységnek, és folyamatos mérnöki kutatásnak és fejlesztéseknek. A JCSHT idegenkedése a totális búvárhajó-háborútól (kereskedelmi hajók és segédhajók elleni összehangolt támadások – lásd [[Rudeltaktik]]), valamint kommunikációs csatornáik elégtelen védelme egyaránt hozzájárult vereségükhöz.
 
A háború utolsó szakaszában, a JCSHT az elkeseredett ''kamikáze[[kamikaze]]'' (öngyilkos) akciókhoz nyúlt mint utolsó lehetőség.
 
=== Csatahajók ===
 
A JCSHT továbbra is tekintélyes presztízst tulajdonított a csatahajóknak. Ezt jól példázza a történelem legnagyobb és legerősebb ilyen hajóinak, a [[Jamato-osztály]]nak (''Jamato'' és ''MusashiMuszasi'' hadihajók) megépítése és 1941-es szolgálatba állítása.
 
=== Repülőgép-hordozók ===
 
A Japán Császári Haditengerészet korán felismerte a repülőgép-hordozó hajókban rejlő óriási lehetőségeket, ezért a csendes-óceáni háborút tíz hordozóval kezdte. Ezek voltak a kor legnagyobb és legjobb hordozói. Az Egyesült Államoknak csak hat (ebből három a Csendes-óceánon), Nagy-Britanniának pedig csak három (ebből egy az Indiai-óceánon). A japán hordozók, mint a ''[[Sókaku]]'' és a ''[[DzuikakuZuikaku]]'' az amerikai ''[[USS Saratoga (repülőgép-hordozó)|Saratoga]]'' és ''[[USS Yorktown|Yorktown]]'' valamint a brit ''[[HMS Ark Royal (repülőgép-hordozó)|Ark Royal]]'' testvérhajóinál is nagyobb teljesítményűek és jobb képességűek voltak, az amerikai [[Essex-osztály|''Essex-''osztályú]] hajóegységek megjelenéséig.
 
A midwayi csatát követően, ahol négy hordozó veszett oda, mely kárt a JCSHT nem tudta többé kiheverni, nem volt már elég nagy repülőgép-hordozó. Ez a helyzet ahhoz az ambiciózus tervhez vezetett, hogy kereskedelmi és más hadihajókat alakítottak át kisméretű, kísérő hordozókká (pl.: ''[[Hijó]]'' és ''[[Sinano]]'').
111 ⟶ 106 sor:
=== Fedélzeti légierő ===
 
A Japán Császári Haditengerészet a háborút egy erős tengerészeti légierővel kezdte, aminek alapjául a korszak legjobb haditengerészeti vadászrepülőgépe szolgált, a ''[[A6M Zero|Mitsubishi A6 Zero]]''. A japán pilóták a háború elején magas harcértéket képviseltek, jól képzettek és harcedzettek voltak. A haditengerészetnek voltak harcászati bombázórepülő erői is [[Mitsubishi G3M]] és G4M gépekkel felszerelve. A nevükhöz fűződik a ''[[HMS Prince of Wales (1939)|Prince of Wales]]'' és a '' [[HMS Repulse (csatahajó)|Repulse]]'' hadihajó elsüllyesztése. A történelemben először fordult elő, hogy hadihajókat repülőgépek süllyesszenek el.
 
Ahogy a háború folytatódott, a szövetségesek gyorsan megtalálták a japán gépek gyengéit. A japánok nagy hatótávolságúra építették a repülőgépeiket, így gyengén páncélozottak voltak. Az elégtelenül védett pilótafülkébe behatoló lövedékek azonnal a pilóta (akár súlyos) sebesülését vagy halálát okozhatták. Ezért az amerikaiak könnyen kialakíthattak olyan technikákat, amivel könnyen le tudták szedni ezeket a gépeket. A [[Tengeri csata a Leyte-öbölben|Leyte-öbölben]] elvesztett csata után öngyilkos [[kamikáze]] akciókra használták a repülőgépeiket.
117 ⟶ 112 sor:
=== Tengeralattjárók ===
 
A Japán Császári Haditengerészeté volt a II. világháború legvegyesebb búvárhajó flottája, az ember vezette torpedóktól ''(Kaiten)'', a törpe tengeralattjárókon (''KoKó-hjotekihjóteki'', ''KairjuKairjú''), a közepes hatótávolságú tengeralattjárókon, a célirányosan tervezett ellátó hajókon át a nagy hatótávú hajókig. A ''Szentoku I-200'' típusúak voltak a leggyorsabb hajók a II. világháború idején, míg mások a ''Szentoku I-400''-asok amelyek több bombázó repülőgépet is tudtak szállítani. Háború legjobb minőségű torpedóit használták, például az oxigén-meghajtású "Hosszú Lándzsát".
 
Fejlettségük ellenére a japán tengeralattjárók elég sikertelenek voltak a harcban. Általában támadó jellegű feladatokat kaptak, olyan hadihajók ellen vetették be őket, amelyek jól védettek voltak, gyorsak és könnyen manővereztek. 1942-ben a JCSHT tengeralattjáróinak sikerült a tenger fenekére küldeni két amerikai repülőgép-hordozót, egy cirkálót, pár rombolót és más hadihajót, illetve megrongáltak néhány másikat. Ezeket az eredményeket nem tudták tartani, mert a szövetséges tengeralattjáró elhárítása hatékonyabb és szervezettebb lett. Később a hajók inkább az elfoglalt szigetek helyőrségeit ellátó szállítmányokkal vettek részt a háborúban, mint valódi harcokban. A háború alatt a japánok 1 millió tonnás (184 hajó) hajótérveszteséget okoztak az ellenséges országok kereskedelmi tengerészeteinek. Összehasonlításul Nagy-Britanniával: 1,5 millió BRT (493 hajó), az Egyesült Államokkal: 4,65 millió BRT (1079 hajó), és Németországgal: 14,3 millió BRT (2840 hajó).
125 ⟶ 120 sor:
Japán megadása után a teljes, megmaradt császári haderőt feloszlatták. Az 1947-es alkotmány értelmében Japán lemondott a háborúról és a katonai erőkről, mint egy nemzet jogáról, így nem állítottak fel új haditengerészetet.
 
Japán mai tengeri erői a [[Japán Önvédelmi Erők]] kötelékébe tartoznak mint ''[[Japán Tengerészeti Önvédelmi ErőkErő|Japán Tengerészeti Önvédelmi Erői]]''.
 
==Képek==
131 ⟶ 126 sor:
<gallery>
Kép:Hasegawa Kiyoshi.JPG|Kijosi admirális
Kép:Shiozawa kōichi.JPG|KōichiKóicsi admirális
Kép:Toyoda Soemu.JPG|SoemuSzoemu admirális
Kép:Akiyama Saneyuki.jpg
Kép:Toyoda Teijirō.JPG
</gallery>
 
== Források ==
 
* {{Fordítás|en|Imperial Japanese Navy}}
 
{{Portál|Hadtudomány|}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Japán_Birodalmi_Haditengerészet”