„1963-as Formula–1 világbajnokság” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(→‎Konstruktőrök: igazitás)
}}
 
Az '''1963-as Formula–1-es szezonvilágbajnokság''' volt aza 14. [[FIA]] [[Formula–1]] világbajnoki szezon, amely [[1963]]. [[május 26.|május 26-ától]] [[december 28.|december 28-áig]] tartott. Ezalatt tíz világbajnoki és tizennégy nem világbajnoki futamot rendeztek. [[Jim Clark]], és neki köszönhetően csapata, a [[Team Lotus|Lotus]] jelentős fölénnyel uralta az egész évetévadot. Teljesítményükkel szinte egyedül a [[British Racing Motors|BRM]]-nek sikerült felvennie a harcot. Clark hét, [[Graham Hill]] kettő, míg [[John Surtees]] egy versenyt nyert meg. A világbajnoki cím Jim Clarké lett, aki 73 pontot szerzett, de csak legjobb hat helyezését vették számításba, így a megszerezhető legtöbbel, 54 egységgel nyerte meg a bajnokságot. A konstruktőrök közül a Lotus végzett az élen Clark pontszámával.
 
==A szezon menete==
A [[British Racing Motors|BRM]] és a [[Team Lotus|Lotus]] felállása nem változott az előző évihez képest. [[Graham Hill]] csapattársa továbbra is [[Richie Ginther]], [[Jim Clark]]é pedig [[Trevor Taylor]] maradt. A [[Cooper Car Company|Cooper]] [[Bruce McLaren]]nel és [[Tony Maggs]]szel folytatta, míg a [[Porsche (Formula–1)|Porsche]] kivonulása eredményeként [[Dan Gurney]] csatlakozott [[Jack Brabham]] csapatához, [[Jo Bonnier]] pedig Rob Walker versenyzője lett. Miután a Bowmaker megvonta támogatását a Reg Parnell Racingtől, [[John Surtees]] elfogadta a [[Scuderia Ferrari|Ferrari]] ajánlatát, hogy a csapatnál versenyezzen [[Willy Mairesse]] mellett. Az olaszokat több mérnök és pilótái is elhagyták, akik Carlo Chiti vezetésével, valamint a [[Phil Hill]] és [[Giancarlo Baghetti]] felállással megalapították az új [[Automobili Turismo e Sport|ATS]] csapatot. Surtees helyére Parnell a fiatal új-zélandi [[Chris Amon]] szerződtette le.
 
Az 1963-as világbajnokság első futama a [[1963-as Formula–1 Monacói Nagydíj|Monacói Nagydíj]] volt, amelyet a szokásos időben, május végén rendeztek meg. Az időmérő edzésen [[Jim Clark]] szerezte meg a pole pozíciót, de a rajtnál mindkét BRM megelőzte. A második helyről induló [[Graham Hill]] vette át a vezetést csapattársa, [[Richie Ginther]] előtt. Clark a harmadik pozícióba esett vissza, őt [[John Surtees]], [[Bruce McLaren]] és [[Innes Ireland]] követte. Az 5. körben Clark elment Ginther mellett, és üldözőbe vette Hillt. Kettejük között éles csata bontakozott ki a 18. körig, amikor Clarknak sikerült átvenni tőle a vezetést. Hill megpróbálta visszavenni tőle a helyet, de Clark fokozatosan meglépett tőle. A következő körben Surtees meg tudta előzni Ginthert, majd az 56. körben Hill mellett is elment, és ezáltal feljött a második pozícióba. Hill ezután ismét harcba szállt elvesztett helyéért, amit hamarosan vissza is szerzett. Nem sokkal később Surtees az olajnyomás csökkenése miatt lelassult. A 78. körben Clark váltója felmondta szolgálatot, és kiállni kényszerült, átadva Hillnek a vezetést és a győzelmet. Ginther második helyével a [[British Racing Motors|BRM]] kettős győzelmet szerzett, míg McLaren harmadikként fejezte be a versenyt a [[Cooper Car Company|Cooperrel]], miután megelőzte a lassú Surteest.
[[Kép:Cooper T66 Donington paddock.jpg|250px|thumb|left|Cooper T66-os]]