1871-ben kilépett a [[Benedek-rend]]ből, 1872-től világi pap, pozsonyi nagyprépost, 1873 nyarától címzetes szkodári püspök, amely által a főrendi háznak is tagja lett. Igazi püspöki széket a darwinizmus hirdetése miatt nem kaphatott.
1875. február 5-én az udvartól (Erzsébet királyné kívánságára) hivatalos kinevezést kapott, melyben Mária ValeriaValéria főhercegnő nevelése és oktatása vezetésével bizatott meg, szintén teljes egészében magyar nyelven. 1883-ig volt Mária Valéria nevelője, ezalatt megírta emlékiratait, melnyek első öt - 1873-ig terjedő - kötetét öt tíz példányban ki is nyomtattatta, azokból egy példányt a királynak, egyet a királynénak, egyet a trónörökösnek, egyet Mária Valériának, egyet József Főhercegnek, egyet pedig Simor János prímásnak adott (a többit halála után rendelte kiosztani: MTA, [[Nemzeti Múzeum]], [[Pannonhalmi főapátság]]). A többi négy kötet kéziratban maradt, a királyi családnál eltöltött idő bizalmas jellege miatt. Mária Valéria bérmálója is ő volt, a schönbrunni kastély kápolnájában, 1882. január 14-én. Rónay látta el 1876. január 26-án a haldokló [[Deák Ferenc]]et az [[Szentség|utolsó kenet]]tel és le is írta a jelenetet. Szintén Ő kísérte Mária Valériát a Haza bölcsének ravatalához. Mária Valéria nevelése alól 1883. május 29-én mentették fel. Munkájáért újabb elismerésben részesült, a vaskoronarend nagykeresztjét kapta.
