„Címerköltő” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
A heroldköltészet vagy címerköltészet didaktikus költői műfaj a 13-15. századi lovagi költészetben. A címermagyarázó monda egyik költői válfaja, mely rokon az [[embléma]] műfajával. A címerviselő tetteit gyakran eltúlzott, dagályos formában írta le és külön hangsúlyozta a lovag bőkezűségét. A címerversek (de: ''Heroldsdichtung'', ''Wappendichtung'') mindenekelőtt a lovagok külső leírásával foglalkoztak, nagy súlyt fektettek a lovagi tornákon résztvevők fegyverzetének és címerének részletes költői leírására. Ezért a [[heraldika]] számára is fontos forrást jelentenek. A költemények tartalma a címerek értelmezése volt, melyhez gyakran csatolták a főúr családjának genealógiáját.
 
Nem minden címerköltő volt herold a foglalkozását tekintve. A címerversek alkalmi költemények voltak. Témájuk egy-egy lovagi torna, csata vagy jeles személy. Az első címerversek már 12-13. század udvari nagyepikájában megjelentek, mint Wolfram von Eschenbach, [[Konrad von Würzburg]] ''Turnier von Nantes'' (1257 u.) című műve volt. és Hirzelin ''Schlacht bei Göllheim'' című műve. A 14. században egyik fő képviselője Gelre (1339-től a von Geldern hercegek heroldja).
 
A műfaj főleg Németországban és Ausztriában volt divatos, de a francia [[blason]]ok között is vannak heraldikai témájúak. A címerköltők előfutára [[Konrad von Würzburg]] ''Turnier von Nantes'' (1257 u.) című műve volt. Fő képviselője [[Peter Suchenwirt]]. Az ő előfutárai közé olyan híres írók sorolhatók, mint [[Wolfram von Eschenbach]], [[Ulrich von Lichtenstein]] (''Frauendienst'') és a már említett Konrad von Wuerzburg. Maga Suchenwirt közvetlen hatást gyakorolt [[Hugo von Monfort]]ra.
 
Peter Suchenwirt Nagy Lajos 1345-ös litvániai hadjáratáról leírja, hogy: Poroszországban "két király harcolt sok magyar és cseh vitézzel, sok hőssel, fejedelemmel, gróffal báróval, akiknek nevét zengik a heraldok, címerköltők és a sereget követő alakosok..."
8 761

szerkesztés