|
'''Vincenzo Galilei''' ([[Santa Maria a Monte]], [[1520]] körül- – [[Firenze]], [[1591]]) olasz zeneszerző, [[lant]]játékos, komponista, énekes és zenetudós. [[Galileo Galilei]] és a szintén zenész [[Michelagnolo Galilei]] apja.
== Élete és munkássága ==
1520 körül a [[Pizza|Pizzától]] nem messze fekvő Santa Maria Montében született. A következő biztos adat róla, hogy 1562-ben Pizzában megházasodikmegházasodott, elveszielvette Giulia degli Ammannatit. A következő évben, mármintmár mint híres lantos találkozott [[Velence (Olaszország)|Velencében]] a század legjelentősebb zeneteokratikusávalzeneteoretikusával, [[Giovanni de’Bardi]]val, akitől nagyon sok mindent volt alkalma elsajátítani.
A következő évbenm Pizzában megszületett hat gyermeke közül az első, Galileo. 1572-ben [[Róma|Rómában]] találkozott [[Girolamo Mei]] frienzeifirenzei [[humanizmus|humanistíával]], aki a régi görög zenével foglalkozott. VincenzotVincenzót érdekelte a téma , és hamarosan Firenzébe utazott, ahol a bardi Bardi-féle [[ A firenzei Camerata|firenzei Camerata]] tagja lett. Hamarosan a társulat legjenetősebblegjelentősebb teoretikusává nőtte ki magát. Két év múlva felesége és gyerekei is követték a zenészt Firenzébe, ahol végleg letelepedtek. Vincenzo ekkor már több lantművet és zeneleméletizeneelméleti munkát is publikált. 1591-ben halt meg családja körében, Firenzében. ▼
A következő évben megszületik hat gyermeke közül az első, Galileo, Pizzában.
▲1572-ben [[Róma|Rómában]] találkozott [[Girolamo Mei]] frienzei [[humanizmus|humanistíával]], aki a régi görög zenével foglalkozott. Vincenzot érdekelte a téma és hamarosan Firenzébe utazott, ahol a bardi féle [[firenzei Camerata]] tagja lett. Hamarosan a társulat legjenetősebb teoretikusává nőtte ki magát. Két év múlva felesége és gyerekei is követték a zenészt Firenzébe, ahol végleg letelepedtek. Vincenzo ekkor már több lantművet és zeneleméleti munkát is publikált. 1591-ben halt meg családja körében, Firenzében.
1581-ben adjaadta ki legjelentősebb elméleti munkáját a ''Dialogo della musica a della moderna'' címmel. A kötet egy fiktív [[dialógus]], amelyben a Camerata két jelentős tagja, Giovanni de’Bardi nemesember és [[Piero Strozzi]] zeneszerző beszélget. A beszélgető partnerek a görög hagyományra hivatkozva ellenzik a szöveg értelmét széttördelő [[polifónia|polifóniát]], a szövegek azon megzenésítései formáját tartják helyesnek, amely az egyes mondatok értelméhez igazodik. Ezzel a könyv a [[monodia]] stílusának kiáltványa lett. Vincenzo ezenkívül foglalkozott művébebművében a hangolás problémájával, a modusokkal, a korabeli hangszeres zenével. Az [[egyházi hangnemek]]ről azt tartjatartotta, hogy azok az [[antik]] hagyományok meghamisításai, ezért elvetielvetette őket. A kötethez csatolja függelékként csatolta [[Meszomedész]] három [[himnusz]]át is. A darabok az [[ókori zene]] első [[újkor]]i közreadásai.
Lantművei mellett számos [[madrigál]]t is komponált énakhangraénekhangra, lant kísérettel. Igaz, ezen darabok nagy része más szerzők ([[Giovanni Pierluigi da Palestrina|Palestrina]], [[Orlande de Lassus|Lassus]] stb.) darabjainak az átdolgozásai [[pszeudo]]-monodikuis stílusba. A művek a korabeli [[vokális zene|vokális zenének]] valószínűleg széles körben elterjedt szólisztikus-lantkíséretes előadásáról fennmaradt csekély számú dokumentumok közé tartoznak.
Vincenzo Galilei legnagyobb érdeme abban állt, hogy elméleti munkásságával előkészítette a talajt a kora [[barokk zene]] számára, még akkor is, ha műveivel még a késő [[reneszánsz]] stílusát képviselte elsősorban.
== Felhasznált irodalomForrások ==
* Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban I. A 2. századtól 1800-ig ,. Springer, Bp.Budapest, 1996 ,. 174., 185. oold. ▼* Szabolcsi Bence, Tóth Aladár: Zenei lexikon 2. Zeneműkiadó, Budapest, 1965. 15. old.
== Fordítás ==
▲* Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban I. A 2. századtól 1800-ig, Springer, Bp., 1996, 174., 185. o.
* {{fordítás|fr|Vincenzo Galilei|oldid=43935803}}
* A francia wikipédia megfelelő szóvikke
[[Kategória:Olasz zeneszerzők]]
| 