|
::„''Ha a töméntelen történet közül csak a Goriot apót, a César Birotteau-t, az Elveszett illúziókat és az Eugénie Grandet-t írta volna meg, akkor is vele kellene kezdeni a realista regény történetét. Holott még a kisebb elbeszélések között is akad páratlan remekmű''”. – olvashatjuk a Világirodalom Arcképcsarnokában az íróról.
"Semmi más nem érdekli e kor emberét, csak a pénz, még a festészet is szívesen ábrázol pénzügyi témkattémákat: elzálogosítás, csődöt, szerencsejátékot a házalót és batyuját, Comte pedig a bankárokat helyezi utópikus államának világi kormánya élére. A pénz hatalmának himnuszát és homéroszi eposzt viszont Balzac énekelte meg. Nála minden a pénz körül forog, ő a hőse valamennyi művének, valóságos pénzkórság szállta meg valamennyi alakját és őt magát is. ... Műveiben alig akad olyan fejezet, ahol ne surrognának számok, esélyek, árak, percentek, hozományok, örökségek, tranzakció és perek... Balzac maga egész életánéletén át a legképtelenebb vállalkozásokba fogott, melyek kivétel nélkül kudarcba fúltak: volt közöttük ananászültetvény, könyvnyomda, betűöntöde, francia klasszikkusokkklasszikusok olcsó kiadásban, kísérletezés egy új papírmasszával, a szardíniai ezüstbányák kiaknázása, elásott kincsek felkutatása a Szajna mentén. ...Balzac alkimista aki a titkot varázsversikékkel igyekszik kicsalni, retortákkal igyekszik kipréselni, stratéga, aki zseniális sakkhúzásokkal cserkészi be a misztériumot. Igazságai nem Isten által sugallt próféciák (nincs már neki Istene), hanem az energia, a kalkulus, a tudomány, a szívós föld alatiföldalatti bányamunka diadalai. Tizenhat, sőt huszonhárom órát dolgozott a napból, zárt zsalugáter és gyertyafény mellett ... s hozzá, mint Voltaire, kannaszám hörpölte a kávét. ... Voltaire arisztokrata, Balzac plebejus, és részben éppen ez teszi naggyá. Hiszen éppen plebejus tulajdonságai - bivalyéhoz hasonló életereje, mentessége a gátlásoktól, született bizalmatlansága és nehéz sorsa révén megedződött érzékei tették képessé arra, hogy olyan ábrázolója legyen az életnek, amilyet addig még nem látott a világ. ..." (az írót érintő részlet -Egon Friedell: Az újkori kultúra története - ford. Vas István, Adamik Lajos)
== Életrajza ==
Ősei dél-franciaországi parasztok voltak, apja hadsereg-élelmező tisztként a [[császárság]] idején vagyonra tett szert. A család neve eredetileg ''Balssa'' volt. Az író nagybátyja Louis Balssa megölt egy lányt annak idején, ezért kivégezték. Apja Bernard-François megváltoztatta így nevüket ''Balzac''-ra, később önkényesen odafűzte a nemesi eredetre utaló ''de'' szócskát, s kisajátított magának egy régi nemesi címert is. Édesanyja Anne-Charlotte-Laure Sallambier sosem szerette a fiatal Honorét. A lányt szülei kényszerítették hozzá a nála több mint két évtizeddel idősebb Bernard-Françoishoz. Honoré mint a ''„házastársi kötelességből született gyerek”'' volt csupán. Viszont a fiatal asszony később viszonyt folytatott egy ezidáig ismeretlen férfivaférfival, akitől egy másik fia is született, Henri, aki mint ''„szerelemből fogant gyermek”'' anyja kedvence volt. Honoré az igazságot mindig is sejtette, sőt később meg is bizonyosodhatott róla, hogy Henri csupán a féltestvére.
Részben családon kívül nevelkedett. [[1807]]-[[1813]] között bentlakóként az oratoriánusok vendome-i kollégiumában tanult, majd szülei kívánságára beiratkozott a [[jog]]ra. [[1819]]-ben, félbehagyott jogi tanulmányok után írnok lett. Irodalmat hallgatott a [[Sorbonne]] egyetemen, de tudományos előadásokra is járt. Verses tragédiákat kezdett írni. Álnevek alatt, megélhetési célból kb. harminc romantikus ponyvaregényt publikált. Betűöntödét alapított, ebbe a vállalkozásba belebukott. 1829-ben sikert aratott ''A házasság fiziológiája'' című könyve, és ugyanekkor jelent meg a „Huhogók” című történelmi regénye. [[1832]]-ben komoly közönség-, egyszersmind kritikai sikert ért el első főművefő műve, ''A szamárbőr'' (Le peau de chagrin). Két év múlva adta ki a ''[[Goriot apó]]t'', amelyben először alkalmazta a visszatérő szereplők rendszerét. Ezeknél is ismertebb lesz ''A harminc éves asszony'' című műve. [[1834]]-től kezdett kialakulni a nagy regényfolyam, az [[Emberi színjáték]] ''(Comédie Humaine)'' terve: ebben visszatérő szereplők lettek, és erősen vagy lazábban a ciklus minden regényének cselekménye összefüggött. Birtokot vásárolt, különböző nagyravágyó, általában nem sikerülő gazdasági tervei voltak. Napi 16 órát dolgozott, rendszeresen egész éjjel írt, rendkívüli regényírói termékenységének egyik közvetlen főokafő oka: hatalmas adósságai.
|
