„Pauler Gyula” változatai közötti eltérés

a
Dátumformátum, dátumtoldalékolás, dátumkékítés
a (Dátumformátum, dátumtoldalékolás, dátumkékítés)
==Élepályája==
 
Édesapja, Pauler Tivadar (későbbi egyetemi tanár és miniszter) akadémiai tanár volt, édesanyja Deréky Sarolta. Iskoláit Pesten a piaristáknál végezte, azután az egyetemen jogot hallgatott; 1863-ban ügyvédi oklevelet szerzett és 1863-tól 1874-ig ügyvédkedett. Közben megnősült, elvette Lenhossék Georginát<ref>Meghalt 1894. augusztus 30-án, élete 44-ik, házasságának 26-ik évében.</ref>, a híres anatómus unokahúgát. Már egyetemi tanulmányai közben komoly célok felé törekedett és történeti kérdésekkel sokat foglalkozott. [[Szilágyi Dezső]], [[Hajnik Imre]] és [[Grünwald Béla]] voltak társai az egyetemen. Horváth Mihály volt történelmi tanulmányaiban vezetője és mentora; az ő ajánlatára választotta meg a Magyar Tudományos Akadémia [[1870]]. [[május 15]].|május 15-én]] levelező tagjává, [[1877]]. [[május 24]].|május 24-én]] lett rendes tag és [[1899]]. [[május 5]].|május 5-én]] az igazgató-tanács tagja. [[1874]]. [[október 14]].|október 14-én]] ugyancsak Horváth Mihály ajánlatára országos levéltárnoknak nevezték ki. Ugyanakkor a külföldi levéltárak szervezetének tanulmányozására küldetett ki; áttanulmányozta a [[münchen]]i, [[berlin]]i, [[drezda]]i, [[brüsszel]]i, [[hága]]i, [[párizs]]i és a [[bécs]]i titkos állami levéltárak berendezését. 1875-ben visszatérvén, kidolgozta az Országos Levéltár szervezetét és ügykörét; hozzáfogott annak ujjáalkotásához. Az Országos Levéltár megkapta a magyar és erdélyi kancelláriai, magyar helytartósági és erdélyi főkormányszéki levéltárak anyagát; később a magyar kamarai levéltár, a magyar királyi kuriai, az erdélyi két országos, a fiumei kormányzósági levéltár, stb. gyűjteményeit. Pauler példásan rendezte az új anyagot és az országos levéltárat az európai tudományosság színvonalára emelte. Történészként kezdetben a Wesselényi féle rendi szervezkedéssel, később az [[Árpád-kor]]i magyar történelemmel foglalkozott. Egyik legjelentősebb műve, a ''Magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt'' 1893-ban jelent meg. 1894-ben e művéért MTA nagydíjjal tüntették ki. Az ő javaslatára fogadták el a millennium évének az [[1895]]-ös évet. 1895-től az akadémia történeti osztályának elnöke volt és az akadémia megbízásából [[Szilágyi Sándor (történész)|Szilágyi Sándor]]ral együtt a honfoglalásra vonatkozó forrásokat szerkesztette, mely ''A magyar honfoglalás kútfői'' címmel [[1900]]-ban jelent meg. 1896-ban miniszteri tanácsosi címmel tüntette ki a király. 1899 tavaszán [[Németország]]ban járt kiküldetésben, a legújabb levéltári építkezéseknek tanulmányozása végett. A budapesti jogtudományi államvizsgálati bizottság tagja, 1898-tól a magyar történelmi társulat második alelnöke, a heraldikai és genealogiai társaság választmányi tagja, a bács-bodrogmegyei történelmi társulat és a hunyadmegyei történelmi és régészeti társulat tiszteleti tagja volt. [[1903]]. [[július 6]].|július 6-án]] Badacsonytomajba ment szabadságra, hol birtoka volt, és [[július 8]].|július 8-án]] este 6 óra tájban vacsora közben hirtelen rosszul lett és holtan esett le a székről, szívbaja ölte meg. Örök nyugalomra helyezték a [[Kerepesi temető]]ben 1903. [[július 10]].|július 10-én]] délután 4 órakor a róm. kath. egyház szertartása szerint. 1952-ben a Rákosi-rendszer a temetőben nyugvó "osztályidegeneket" el kívánta távolítani, ezért át lett helyezve [[Rákoskeresztúri temető]]be. 1982-ben Pauler Gyula unokája, Bogyay Piroska ([[Bogyay Tamás]] növére) [[Badacsony]]ba hozatta a hamvakat, és a Szent Donát-kápolna helyezte örök nyugalomra.
 
Őt tekintik az Árpád-kori magyar történelemmel kapcsolatos tudományos kutatások megalapozójának, s egyben ő az 1999-ben alapított [[Pauler Gyula-díj]] névadója.
116 360

szerkesztés