„Tasner Antal” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Katsorrend
Pasztillabot (vitalap | szerkesztései)
a Dátumformátum, dátumtoldalékolás, dátumkékítés
1. sor:
'''Tasner Antal''' ([[Öskü]], [[1808]]. [[május 5.]]. – [[Pest]], [[1861]]. [[augusztus 25.]]) ügyvéd, gróf [[Széchenyi István]] titkára, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagja.
 
==Életpályája==
 
Öskün született, hol atyja gazdasági számadó tiszt volt; középiskoláit [[Veszprém]]ben, [[Kőszeg]]en és Pesten végezte, hol a bölcseletet az egyetemen hallgatta; egyszersmind a német, francia, olasz és angol nyelveket is elsajátította. A jogtudományokat [[Pozsony]]ban tanulta és ezen idő alatt 1826-ban nevelőséget vállalt gróf [[Széchenyi Pál]] házánál, később [[Sopron]]ban [[Zichy Ferraris Lajos]] gróf mellett. Ez időtájba esik megismerkedése gróf [[Széchenyi István]]nal, a kinek jövőjére nagy befolyása volt. 1829-ben Pestre jött, hol ügyvédi pályára készült, még ugyanazon évben [[Andrássy György]] titkára lett, s e helyzetben maradt 1832 őszéig, miután [[1831]]. [[június 22]].|június 22-én]] az ügyvédi vizsgálatot letette. 1832-ben gróf Andrássy György és Széchenyi István kisérője volt azon útban, melyet [[London]]ba tettek a [[Buda]] és [[Pest]] között építendő [[lánchíd]] iránti adatok szerzése végett. [[1833]]. [[november 1.|november 1-jétől]]-től fogva Széchenyi István gróf vette maga mellé titkári minőségben s ez maradt [[1848]]. [[szeptember 5]].|szeptember 5-éig]], a grófnak a közügyektől való visszavonulása napjáig. Miután a nagy hazafi gróf a lánchíd eszméjét megpendítette s az óriási vállalatot életbe léptette: 1840-től Tasner a lánchídtársaság titkára lett, már 1832-ben az eszme első megpendítésétől fogva, a nagy mű előkészületeiben munkás részt vett. E közben ismerkedett meg [[Sina Simon]] báróval, kinek később titkára lett. Az 1827-29-iki országgyűlésen mint jogtanuló, az 1830 és 1832-36-ikinak egy részén mint Andrássy gróf titkára, az 1839-40-ikin mint Széchenyi gróf titkára és a távollevő [[Zichy László]] gróf követe vett részt. Titkári állásában több alkalma volt utazásokat tenni külföldön. Első utazása közben 1832-ben Angliából [[Párizs]]on át tért vissza; azután 1834-ben Széchenyi István gróffal, mint az [[Alduna]] szabályozására kinevezett királyi biztossal járta be [[Oláhország]]ot [[Bukarest]]ig, [[Bolgárország]] és [[Szerbia]] partmelléki vidékeit, hol Hindoglu zimonyi császári királyi tolmács, s ennek német-török nyelvtana segélyével s a [[Belgrád]]ban, [[Viddin]]ben, stb. talált törökök segélyével sajátjává tette a török nyelvet is. A Széchenyi által alkotott többféle egyletek és vállalatoknál, azok szervezési és első fejlődési korszakában rendszerint ő volt a tollvivő és előadó; így pl. a pesti nemzeti kaszinónál, lóversenyeknél, állattenyésztő társaságnál (1830-tól 1835-ig jegyzője), melyből a gazdasági egyesület származott (ennek is választmányi tagja volt), a Duna- és Tiszaszabályozásnál, stb. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] [[1833]]. [[november 15]].|november 15-én]] választotta levelező tagjává, hol a zsebszótári munkálatoknál vett részt. Széchenyi István gróf e kedvelt megbizottjának hagyta az összes naplóit, jegyzeteit és ezt bízta meg azok átnézésével és kiadásával. Tasner örököseitől e kincset a Magyar Tudományos Akadémia vette meg és dolgozta fel [[Zichy Antal]] és [[Majláth Béla]] által.
 
A Magyar Tudományos Akadémia Zsebszótáránál dolgozott 1831-től 1835-ig; cikkei a Társalkodóban (1833. Az újítók és javítók sorsa); a Tudománytárban (1834. I. Lander fölfedezései Afrikában a Nigeren, az Edinburg Review után, 1835. V. Napoleon kora, Lamarque Nestor után, 1837. I. Angol literatura 1835. ugyanaz után, 1842-43. Magyarország leírása a XVI. század végén, angolból); az Athenaeumban (1837. Facino Cane, Balsac után); a Hazánkban (I. 1858. A budapesti lánczhíd talpkövében foglaltató oklevél eredeti szövege 1842. aug. 24.). Levelezése gróf Széchenyi Istvánnal (Pesti Hirlap 1880. 150., 167. sz.).