„Adud ad-Daula” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
41. sor:
=== Külpolitika ===
[[979]] júniusa folyamán Adud ad-Daula dzsibáli fivére, Fahr ad-Daula ellen vonult. Ellenfele a túlerő elől előbb [[Kazvin]]ba, majd a számánida [[Nisápur]]ba menekült, közben serege jelentős része elhagyta. Adud ad-Daula ezután Kermánsáh élére a korábban elhunyt Haszanavajh [[Badr ibn Haszanavajh|Badr]] nevű fiát nevezte ki, majd [[980]] október-novembere folyamán megszállta [[Hamadán]]t és a környékét, amit átadott végig lojális fivérének, Muajjid ad-Daulának. Őt később csapatokkal is támogatta a Fahr ad-Daulának menedéket adó Zijáridák és Számánidák ellenében – korábban utóbbiak nisápuri parancsnokát, bizonyos Ibn Szímdzsúrt megpróbálta átállítani a saját oldalára –, sőt kalifai kinevezést is kieszközölt neki a zijárida kézben levő [[Mázandarán|Tabarisztán]] és [[Gorgán]] élére, amit [[981]]-re sikerült is elfoglalnia.
Miután 978 végén elfoglalta Majjáfárikínt, a szomszédos [[Bizánci Birodalom|bizánci]] területről a városba menekült [[Bardasz Szklérosz]], a korábban Anatólia jelentős részét ellenőrzése alatt tartó lázadó. Szklérosz szövetséget ajánlott Adud ad-Daulának, akitől a [[konstantinápoly]]i követek a lázadó letartóztatását és kiszolgáltatását kérték. A buvajhida emír őrizetbe vette és Bagdadba szállította Szkléroszt és híveit, majd [[981]]/[[982]]-ben követet küldött [[II. Baszileiosz bizánci császár|II. Baszileiosz]] udvarába. Őt egy újabb megbízott követte [[982]]/[[983]]-ban, aki három hónapig tartózkodott Konstantinápolyban, és megállapodott egy tíz évre szóló békeszerződésben. (Ő maga ugyan nem háborúzott Bizánccal, de a Szklérosz-felkelés előtt a görögök rendszeresen dúlták a Dzsazírát, emellett rendezésre szorult volt a Bizáncnak adót fizető, ám Adud ad-Daulának is hűséget esküdő Szaad ad-Daula aleppói emírségének helyzete.) A betegeskedő fejedelem már nem tudta befejezni a tárgyalásokat, de körlevélben közzétették az addigi eredményeket.
Bizánc mellett a kor harmadik meghatározó hatalmával, az iszmáilita síita [[Fátimida Kalifátus]]sal is rendszeres kapcsolatokat ápolt. Bár a fátimida propagandistákat és misszionáriusokat felforgatás miatt kiűzte Bagdadból, [[Al-Azíz fátimida kalifa|Al-Azíz fátimida kalifával]] folytatott levelezésének fennmaradt darabjaiból kitűnik, hogy [[980]] körül Bizánc megtámadását tervezte, és ehhez megpróbálta megnyerni a Szíria mind nagyobb részét ellenőrző Fátimidák támogatását is. Ennek érdekében még arra is kísérletet tett, hogy a [[bahrajn]]i karmatikat – akik maguk is iszmáiliták voltak, de a Fátimidák imámságát nem ismerték el – kibékítse Kairóval, ám hiába: al-Azíz kitért az együttműködés elől. A bahreini karmatikkal egyébként rendkívül jó viszonyt ápolt: még Mezopotámia elfoglalása előtt a maga oldalára állította az addig Izz ad-Daulával együttműködő csoportot, akik segítettek neki unokatestvére legyőzésében. Együttműködésük fejében állandó képviseletet tarthattak fenn az udvarban és jelentős birtokadományokhoz jutottak.
== Halála, örökösödése ==
| |||