'''Jób könyve''' (rövidítve: ''Jób'') ([[Héber nyelv|héberül]]: {{style/yidhéberül|size=14pt|yid=אִיּוֹב}} ''Ijjóv'', [[jiddis nyelv|jiddis]]: {{style/yid|size=14ptjiddisül|yid=איוב}} ''Iev'') a [[Biblia]] egyik [[Bibliai kánon|protokanonikus]] [[ószövetség]]i irata, a [[zsidó vallás|zsidó]] bölcsességi [[Ókori zsidó irodalom|irodalom]] kiemelkedő alkotása, amely legkésőbb [[I. e. 5. század|Kr.e. 5.]] és [[I. e. 3. század|3. század]] között keletkezett. Címét a könyvben szereplő Jóbról kapta, aki egy istenfélő igaz emberként boldogságban és gazdagságban él, de váratlanul és vétlenül balsors tör rá: élete válságba kerül. Ezzel a történettel a mű azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy miért szenved az igaz, és miért él jól a bűnös, honnan ered a sok baj, szenvedés és nyomorúság a földön, van-e ezeknek célja és lényege, és összeegyeztethető-e a rossz és az igazságtalanság egy jóságos és igazságos [[Isten]] létével? A [[zsidó fogság]] utáni korban keletkezett Jób-könyv nem elméleti eszmefuttatásokkal, hanem egy [[dráma]]i elbeszélés keretében, a türelmes, Istenhez szenvedéseiben is kitartóan hűséges Jób élettörténetébe ágyazottan próbál választ adni erre.
