„Wikipédia:Wikihumor/Szedlacsek Rezsőné született Kercsmár Teréz” változatai közötti eltérés

a
Azonnali
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Trianon –> trianoni békeszerződés)
a (Azonnali)
{{azonnali|Köszönöm, nem kell már.|[[Szerkesztő:Pasztillabot|Pasztillabot]] <sup>[[Szerkesztővita:Pasztillabot|vita]]</sup> 2011. január 27., 21:05 (CET)}}
[[Kép:Mummy.jpg|250px|right|thumb|Szedlacsekné boldog mosolya századik születésnapján<br><small>„Puszi, mami, puszi!!!”</small>]]
{{dablink|Ez a szócikk drágalátos Szedlacsekné anyátokról szól és nem összekeverendő névrokonával, [[Vezetéknév#Vezetéknév házasság után|Szedlacsek Edömérné Zutyula Armillával]]}}
'''Szedlacsek Rezsőné sz. Kercsmár Teréz''', közkeletűbb nevén '''Szedlacsekné''' ([[Nyitraivánka]], [[1902]]. [[április 28]]. – [[Budakeszi]], [[1978]]. [[november 8]].) a 20. század mindennapjainak hőse, a 21. századi [[magyar Wikipédia]] emblematikus figurája.
 
== Élete ==
Nyitraivánkán született egy hatgyermekes [[evangélikus]] család legidősebb gyermekeként. Apai ági ősei Krčmár néven [[érsekújvár]]i borkereskedők voltak, apjának, Kercsmár Mihálynak pedig hat segédet foglalkoztató suszterája volt [[Nyitra|Nyitrán]]. Apját az [[első világháború]]ban besorozták, s a [[hatodik isonzói csata]] utóvédharcai során esett el [[1916]]. [[augusztus 19]]-én. A hat gyermek ellátásának terhe a mosónő édesanya vállára nehezedett, aki megroppant egészséggel végül [[1918]]. [[május 1]]-jén a [[spanyolnátha]]járvány áldozatául esett. Az elárvult Kercsmár gyerekeket távoli rokonuk, az [[oroszvár]]i uradalom intézője, a gyermektelen Szirmai Andor adoptálta.
 
A legidősebb leány, Teréz a hamarosan [[trianoni békeszerződés|elcsatolt]] országrészből a székesfővárosba, [[Budapest]]re költözött, ahol először polgári családoknál helyezkedett el cselédként. Csakhamar felfigyeltek természetes intelligenciájára és kedvességére, így [[1924]]-től a Gamma Vegyi és Ruggyanta Művek főigazgatója, [[Szávay Kornél]] két gyereke, a hétéves Zsófia (1917–1989) és a négyéves Rudolf (1920–1977) mellett vállalt kísérő- és nevelőnői állást. Hamar elnyerte a szülők bizalmát is, és a családnál szintén alkalmazásban álló francia- és németnevelőnőknél is nagyobb megbecsülést vívott ki magának. Szávayék gyakran társadalmi eseményekre is magukkal vitték a gyerekek felvigyázására, így találkozhatott a fiatal Kercsmár Teréz az 1920-as évek legendás színészével, [[Szenes Ernő]]vel (1889–1945) is az egyik, [[New York-palota|New York-palotában]] megrendezett estélyen. Az élmény haláláig elkísérte, s a találkozás emlékére később egyik gyermekének az Ernő nevet adta.
 
Teréz öt éve nevelősködött a Szávay-gyermekek mellett, amikor egy közös sétájuk alkalmával, a [[Nemzeti Múzeum]] sétaterén megpillantott kimenő uniformisában egy fess fiatalembert, a [[Bocskai ezred]] reguláris hadnagyát, Szedlacsek Rezsőt. Szedlacsek udvarolni kezdett Kercsmár Teréznek, aki kezdeti ellenállása után („Márpedig bakafeleség nem leszek!”) elfogadta a fiatalember közeledését azzal a megkötéssel, ha az leszerel. Szedlacsek Rezső [[1929]] februárjában megkapta obsitlevelét, [[március 4]]-én a [[rákoscsaba]]i [[református]] templomban összeházasodtak, majd a helyi Katolikus Kör helyiségeiben megtartották lakodalmukat. Szedlacsek atyai örökségéből a rákoscsabai Vajdahunyad utcában építettek fel egy két szoba-konyhás házat, amelyhez később, az 1940-es években fürdőszobát és egy harmadik szobát is építettek. Szedlacsek polgári foglalkozás után nézve az [[Egyesült Izzó]] volfrámszálas izzókat összeszerelő [[kőbánya]]i üzemegységének karbantartó géplakatosa lett. A géplakatosszakma a korban megbecsült munkakörnek számított, s Szedlacsekék hamarosan vállalkoztak a családalapításra. Az elkövetkezendő időben hét gyermekük született: Mária (1931), Ernő (1932–1945), Rezső (1935–1945), Júlia (1939–1977), Ilona (1941), Gábor (1944–2002) és a [[Ratkó-korszak]]ban született kései gyermek, Dóra (1953).
 
Szedlacsek Rezső munkahelyén bekapcsolódott a föld alatti munkásmozgalomba, de veszélyes konspirációkra nem vállalkozott. Szedlacsekné ezalatt a gyermeknevelés és a háztartás ügyeivel foglalkozott. A [[második világháború]]val nehéz idők köszöntöttek a családra: a családfő munkahelyét hadiüzemmé nyilvánították és Szedlacseket mint megbízhatatlan elemet elbocsátották állásából. Rákoscsaba még felparcellázatlan Schell-telepi részein földterületeket béreltek, családi összefogással megművelték, és Szedlacsek a közeli [[Rákoskeresztúr]], [[Pécel]], [[Isaszeg]] és [[Gödöllő]] piacain értékesítette a terményeket. Eközben szomorú tragédia is érte a családot: a támadó [[Szovjetunió|szovjet]] [[Vörös Hadsereg]] elől menekülő németek a környező legelőkön idegmérget terítettek szét, amelyet a nyulak vegetatív idegrendszere képes volt ugyan feldolgozni, de az embereké nem. Két mérgezett nyúlból készített paprikás az egész Szedlacsek családot kórházba juttatta, még az alig egyéves Gábort is, és végül a két nagyobbik fiú, Ernő és Rezső belehalt a mérgezésbe.
 
A második világháború befejeztével Szedlacsek és Szedlacsekné belépett a [[Magyar Kommunista Párt]]ba, de gyermekeiket továbbra is a református egyház tanításai szerint nevelték. Szedlacsek visszakerült az Egyesült Izzóhoz géplakatosnak, Szedlacsekné pedig gyermekeit felnevelve elhelyezkedett a belvárosi, Wesselényi utcai [[Tüker]]- (később [[Tüzép]]-) telepen, előbb mint kiadó, [[1959]]-től pedig mint a telep vezetője, egészen [[1962]]-es nyugdíjazásáig. A sors fintora, hogy a Tüzép-telepen beosztottjaként dolgozott korábbi munkaadója, a deklasszálódott Szávay Kornél is. Szedlacsekék egyszerű emberekként élték életüket, gyermekeiket becsülettel kitaníttatták. Szedlacsekné lakóhelyén a tömbbizalmi funkciót is betöltötte, és élére állt az Edző téri idősek otthonát társadalmi munkában felépítő szocialista brigádnak is. Az [[1956-os forradalom|1956-os forradalmat]] követően a helyi közéletből visszavonultak, s előbb [[1958]]-ban Szedlacsek Rezső, majd [[1962]]-ben Szedlacsekné is nyugalomba vonult. Rég megvalósított álmukat válthatták valóra, amikor útlevéllel a zsebükben, hatvanon túl vonatra ülhettek, hogy meglátogassák [[Párizs]]t. A sors fintora, hogy a [[cukorbetegség]]ben szenvedő Szedlacsek Rezsőnek a kór a szemére is ráhúzódott és látása megromlott, így végül az [[NDK]]-beli [[Drezda|Drezdában]] szálltak le a vonatról. Eltöltöttek egy hetet a romos, második világháborús porig bombázása óta alig helyreállított városban, majd hazatértek.
 
A félig vak Szedlacsek Rezsőt [[1972]]. [[február 28]]-án, miután a Zrínyi utcai közértben vásárolt két pár debrecenit és fél kiló fehér kenyeret, a közért épülete előtt a gyermeke [[névadó ünnepély]]ére siető, a 172-es buszt vezető, 24 éves Hajas Szilárd elütötte. Pár nappal később a kórházba került Szedlacsek Rezső vérekeringése összeomlott, s felesége karjaiban jobblétre szenderült. Szedlacsekné még hat évet élt rákoscsabai házukban. Miután el kellett temetnie a hirtelen, gyomorrákban meghalt Júlia leányát, egészsége megromlott, [[1978]]-ban a [[budakeszi]] [[Korányi Frigyes Szanatórium]]ba került és [[november 8]]-án meghalt. Hamvait az [[Új köztemető]] kolumbáriumában helyezték örök nyugalomra, Sz. R.-né jelzésű fedlap alatt.
 
== Életműve ==
Szedlacseknét szerető emlékezetükben őrzik még élő gyermekei, Mária, Ilona és Dóra, unokái és dédunokái. Idővel bekövetkező halálukkal Szedlacsekné életének és lényének apró mozzanatai elenyésznek, de alakjának örök emlékezetet biztosít posztumusz [[:Sablon:Szedlacsekné|népszerűsége]] a magyar Wikipédián, valamint a Wikimedia Commonsban.
 
{{Szerkesztő:Burrows/Humorsablon}}
[[Kategória:Wikihumor]]
116 360

szerkesztés