„Pándi Marianne” változatai közötti eltérés

== Főbb művei ==

Szerkesztői és kritikusi munkásságát jelentős monográfiák írása és fordítása kísérte. Könyveinek sorát [[1960]]-ban ''Az olasz zene története'' nyitotta meg, majd ezt az irányt folytatta a ''[[Monteverdi]]''-kötet, később egy ''[[Ravel]]''-biográfia. Pándi Marianne-t, az aktív kritikust a magyar kritika múltja is érdekelte; [[1967]]-ben jelent meg a 19. századra visszatekintő ''Száz esztendő zenekritikája'' című dokumentumgyűjteménye, melyet [[2001]]-ben ''Hangászati mulatságok'' címmel adott ki újra. Pándi érdeklődését a 20. századi [[orosz]] zene iránt három angol nyelven megjelent munka fordítása mutatja: Robert Craft [[Stravinsky]]val folytatott beszélgetései, [[Sosztakovics]] Testamentum című emlékiratai és egy [[Prokofjev]]-életrajz, amely [[New York]]ban jelent meg a hatvanas években, Egy szovjet tragédia címmel. Népszerűségét Pándi Marianne azonban mindenekelőtt négykötetes ''Hangversenykalauz''ával vívta ki, melynek kötetei [[1972]]-től kezdve jöttek ki, legújabb kiadása pedig [[2005]]-ben jelent meg, s amely az értő hangverseny-látogató közönség alapműve lett.

 

== Források ==