Főmenü megnyitása

Módosítások

 
== Története ==
A hagyományos kínai orvoslás filozófiája ugyanabból a tőből ered, mint a [[taoizmus]] és a [[buddhizmus]]. Azt a klasszikus keleti világlátást tükrözi, mely szerint az élet és az egyének tevékenysége minden szinten szoros kapcsolatban áll a környezettel.<ref>Su Wen, 3. fejezet</ref> Említésre méltó továbbá, hogy a legkorábbi hagyományos kínai orvoslás azon taoista mesterektől származott, akik különleges érzékkel rendelkeztek az emberi testtel és működésével kapcsolatosan, több órás [[meditáció]]juknak köszönhetően. Valószínűleg ez az oka, hogy a HKO oly sok [[taoizmus|taoista (daoista)]] eredetű elvet örökölt.
 
Uralkodásának aranykora alatt i. e. 2698-tól 2596-ig, Ch'i{{kínai|Qi PaiBai|Csi Paj]] (岐伯) miniszterével folytatott párbeszédének eredményeképp, a kínai hagyományok feltételezése szerint Huangdi{{kínai|Huang Di|Huang Ti}}, a Sárga Császár alkotta meg a {{kínai|'''NeijingNei jing su Suwenwen'''-|''Nej csing szu ven''}}t (内经·素》) avagy a ''BelgyógyászatBelső könyvek - Egyszerű kérések'' (más értelmezés szerint: ''A belgyógyászat alapkérdései'',) melyet {{kínai|''Huangdi[[Huang Di nei Neijingjing]]''-|''[[Huang Ti nej csing]]''}}ként is ismerünk. A modern tudomány feltételezése szerint ezt a szöveget egy névtelen tudós állíthattavagy tudósok állíthatták össze, nem korábban mint a Han-dinasztia idején, alig több mint kétezer éve.
 
A [[Han-dinasztia]] (i. e. 202 – i.sz. 220) ideje alatt Zhang Zhongjing (张仲景/張仲景), a kínai [[Hippokratész]], aki [[Chang-sha]] polgármestere volt az i.sz. második század vége felé, írta az ''Értekezés a hidegkárokról'' című tanulmányt, mely a legkorábbi ismert utalást tartalmazza a ''Neijing Suwen''-re vonatkozólag. Egy másik kiemelkedő Han belgyógyász, Hua Tuo (i.sz. 140 – 208) volt, aki betegeit borból és porrá tört [[kender]]ből készített szerrel altatta. Hua orvosi-, sebészi beavatkozásai, valamint gyógynövény kezelései szintén használatban voltak fejfájások, szédülés, bélférgek, láz, köhögés, torokfájás ellen, sőt még egy nőgyógyászati diagnózis során is, ahol halott magzatot kellett eltávolítani egy nő testéből.
 
A [[Jin-dinasztia (265-420)|Jin-dinasztia]] korabeli orvos, az [[akupunktúra]] és [[moxaterápia]] szószólója, Huang-fu Mi (i.sz. 215 - 282) szintén idézett a Sárga Császártól ''[[Jia Yi Jing]]'' (甲乙经/甲乙經) című művében i.sz. 265 körül. A [[Tang-dinasztia]] idején, Wang Ping állítása szerint birtokába jutott egy eredeti ''Neijing Suwen''nek, melyet alaposan kibővített és továbbszerkesztett. Ezt a művet egy császári bizottság az i.sz. XI. században vizsgálta át.
22 825

szerkesztés