„Magyarbánhegyes” változatai közötti eltérés

* [[Balázs Mihály]] [[1930]]-ban született Magyarbánhegyesen és [[1999]]-ben halt meg Budapesten. Pedagógus volt, újságíró, szerkesztő, irodalomtörténész. A magyarbánhegyesi szegényparaszt család fia szép pályát futott be élete során. Korán megmutatkozó tehetsége bejuttatta az egyetemre; magyar-francia szakos tanári diplomát szerzett az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]]en. Újságíróskodni kezdett a [[Szabad Nép]]nél, de ötvenhat után elment nevelőtanárnak, majd [[1958]]-tól [[1974]]-ig a Köznevelés főszerkesztőjeként dolgozott. Rövid közéleti szereplés után az OPKM főigazgatójaként ment nyugdíjba [[1990]]-ben. Főszekesztői munkáját a nyitottság, a tisztesség és a színvonal, az értékek ápolása jellemezte. Korszakot teremtett a folyóirat történetében. Teret adott azon évek legrangosabb pedagógiai gondolkodóinak, reformereinek, és ha a mondanivalóban értéket látott, közölte írásaikat, vitacikkeiket. Megőrizte tisztességét és hű maradt gyökereihez, nyitott lélek volt. Egyszer ezt mondta: kérdezzük meg a magyar írókat, tudósokat, gondolkodókat, az itthoniakat meg a külföldieket, hogyan vélekednek iskoláról, nevelésről, emberről, tehetségről. Ezzel indult el az a hatalmas interjúsorozat, amelyben [[Szent-Györgyi Albert]]től [[DériDéry Tibor]]ig sok híresség mondta el gondolatait, és persze ezek a gondolatok nem igen egyeztek a hivatalos korszellemmel, de Balázs Mihályban meg volt az erő, az elszántság és a szerkesztői tisztesség ahhoz, hogy megvédje a lapot és munkatársait. Irodalomtörténészi munkássága is jelentős. Gigantikus munkával fölkutatta és több könyvben megírta a nagy magyar írók, költők gyermek- és diákkorát. Írok-képek; Forrásvidék I-II.; Szülőföld és iskola; Hol jártál iskolába? című e tárgyú művei igazi bestsellerek lettek a magyar iskolákban. Forrásmunkái lettek az irodalomtörténészeknek, akik az írók életének e szeletével nem igen szoktak mélyebben foglalkozni. Hitvallása mindig ez volt: az írás jó és igaz legyen.