„Irodalomtanítás” változatai közötti eltérés

 

== Önálló tantárggyá válás ==

 

Önálló tantárggyá válása után az irodalomtanítás fókuszában Európa-szerte az 1970-es évek végéig a nemzeti irodalom megismertetése állt, eszköze pedig az irodalomolvasás volt. Irodalomtörténeti áttekintést csak a középiskola utolsó egy vagy két évfolyamán tanítottak. A tantárgy célja a nemzeti kánon megismertetése és továbbhagyományozása volt. Az Európában kialakult különböző oktatási koncepciók metaforikusan a két angol iskola, a cambridge-i és a londoni alapján írhatók le legjobban. A cambridge-i a kanonizált szépirodalmi művekre, míg a londoni a sokoldalú, igényes nyelvhasználatra, a művelt felsőközéposztály nyelvi kódjainak elsajátítására helyezte a hangsúlyt.

 

Európa keletibb felében a második világháborúig hasonló tendenciák uralkodtak, a 40-es évek végétől kezdve azonban az orosz-szovjet oktatási modell hatására a nyugat-európaitól eltérően az anyanyelv és az irodalom elvált egymástól, és többé-kevésbé két külön tantárgyat alkotott. Az irodalom tanításában a kanonizált művek kronologikus oktatása vált meghatározóvá hol több, hol kevesebb világirodalmi kontextusba helyezve,<ref>Gordon Győri János (2001, 2002): ''Az irodalomtanítás elmélete és gyakorlata az Amerikai Egyesült Államokban''. Új Pedagógiai Szemle 2001(12) és 2002(1).</ref> <ref>Gordon Győri János (2003) (alkotó és szerk.): Irodalomtanítás a világ kilenc oktatási rendszerében, PONT Kiadó.</ref> míg az anyanyelv tanításában a leíró nyelvtan és a helyesírás kapott központi szerepet.

==Források==

{{források}}