„Hepburn-átírás” változatai közötti eltérés

A [[japán nyelv|japán nevek]] nevek '''Hepburn-féle átírása''' ([[japán nyelv|japánul]] ヘボン式ローマ字, ''[Hebon-siki rómadzsi'']) a nyugaton legelterjedtebb – de hivatalosan nem teljeskörűen pártolt – formája a [[kana|japán írás]] [[Latin ábécé|latin betűs]] leképzésének. Nevét [[James Curtis Hepburn]]ről kapta, bár ő maga csak az elterjesztéséből vette ki a részét az általa szerkesztett szótár révén. A rendszer részleteit a kor (ti. a [[19. század]] második felének) lelkes érdeklődői, külföldiek és [[japánok]] dolgozták ki.

Az átírás főképp az [[angol nyelvheznyelv]]hez igazodik, ennek ellenére bizonyos alapvetések nélkül az angol anyanyelvű olvasót is könnyen félrevezetheti. Ugyanis bár a mássalhangzók ''(ch, j, s, sh, ts, w, y)'' ejtése az angol írásban megszokotthoz igazodik, a magánhangzóké sokkal inkább az [[olasz nyelv|olaszhoz]] – és pl. a [[magyar nyelv|magyarhoz]] – hasonló.

A hosszúság jelének elhagyása könnyebbség sok nyugati nyelv használójának, de a magyar írásnak megvan az eszköze ennek a jelölésére. További kulturális hatást tükröz, hogy a legtöbbször [[keleti névsorrend|a személynevek sorrendje]] is a nyugaton általában megszokott ''keresztnév–családnév'' formára módosul, míg Magyarországon[[Magyarország]]on az eredeti japán ''családnév–keresztnév'' forma sem okoz zavart. Ezek miatt a magyaros átírás eleve pontosabb lehet az angolos Hepburnnél.