„Szerkesztő:SFeri/Dorosmai Imre” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
'''Dorosmai Imre'''
/[[Arad]], 1918. szeptember 4. - [[Sopron]], 2004. október 26./
Kisiskolás éveit Aradon végezte, majd azt követően soproni [[Bencés]] Gimnáziumban érettségizett. Az 1927-es költözés és Magyarország ismert történelmi eseményei is különösen érzékennyé tették a magyarság sorsa és eredete iránt.
[[Fájl:Csalad_1942.jpg|bélyegkép|Dorosmai Imre (bal hátul) és családja; Sopron 1942.]]
A soproni Bencés Gimnáziumban végzett tanulmányai után, Pécsett jogot hallgatott. Ezen évek alatt jelentek meg első újságcikkei. A háború vége felé katonaként vonult Ausztriába az orosz és bolgár támadás elől. Fegyverletételük után fogolyként került a jánosházi gyűjtőtáborba, majd Konstancába, ahonnan hajón a [[Kaukázus]] délnyugati részébe hurcolták.
Az [[örmény nyelv]] elsajátítása számára könnyű volt. Gyakran jutott eszébe [[Kőrösi Csoma Sándor]], akinek a munkásságát jól ismerte.
Őstörténeti és nyelvészeti érdeklődése ifjúkorából eredt, ezért írta Csontos Péter róla:” ..”Ezt követő élete során úgy érezte, hogy talán egyedüli, a mintegy hárommillió magyar [[Hadifogság|hadifogoly]] közül, akinek megérte ez a kényszerű kirándulás.”
Életét a kutatásainak szentelte. Az összefüggéseket kitűnően meglátta. Sok a magyarság eredetével kapcsolatos gondolata igazolást nyer, s egyre többet hivatkoznak nyelvészeti munkáira, írásaira is. Sok évtizedes, kitartó munkájának eredménye egy kéziratként maradt kalandregény, amiben emléket állított barátainak, akik eltűntek az élet viharos esztendeiben. Írásai közül figyelemre méltó a kézzel írt, mintegy 40 000 szót tartalmazó magyar
'''A magyar nép története a Krisztus előtti 7. századtól Árpád népe honfoglalásáig (levél Csihák Györgynek, a [http://www.zmte.org/hu/ ZMTE] elnökének)''' - részlet
"A hadifogságom idején a leghosszabb időt a fővárosban, Erivánban ([[Jereván]]) töltöttem. Jó a nyelvérzékem és az utcán figyelve-hallva nagyhamar rám ragadt az örmény nyelv jó néhány szava. Egy házbontás alkalmával régi (1901) francia-örmény szótár is a kezembe került. Franciául tudván legalább 5 000 szót tanultam, könnyű volt az örmény megfelelőket elsajátítani.
Hazajutván kapcsolatot találtam Jerevánnal és onnan több mint 60 könyvet szereztem be. Van örmény történelem, valamint etimológiai könyvem és több (8-10 000) örmény-francia, angol-örmény, orosz-örmény és más könyvem. Így láttam neki az örmény-magyar szótárnak, amit 15 év alatt meg is alkottam. 40 000-re terveztem, de nem sikerült így. Csak 36 300 szó van a szótáramban. Nem hiszem, hogy kiváló szótár, de bizonyára használható. A lényeg nem ez, hanem az, amit előtaláltam benne. 300 szavuk azonosítható a magyarral. Mindez lényeges és fontos, de
nyomósabb érv az, hogy az örmény mondat szórendje azonos a magyarral, a jelzőt nem ragozzák a tőszámneveket úgy képezik, mint a magyarok, és létezik nyelvükben a birtokos személyrag (ebben a finnekkel azonos az örmény), de csak az egyes számban. A legdöntőbb az, hogy az ősi örményben is és a ma is használatos a magyarral azonos mutató szavuk: ez és az valamint az itt-ott és az itten-ottan. Ezek olyan bizonyítékok, amiket az örmények
36. sor:
Magyarok Világszövetsége Kétheti Lapja Második évfolyam, 14. szám, 1993. július 6.<br />
• Találkozás egy káldeussal NÉPSZAVA, 1983. március 12. szombat<br /><br />
Hivatkozások:<br />
| |||