|
== Gazdaság ==
A gazdaság a II. dinasztia végére gyökeresen átalakult. Az Óbirodalom korára minden termőföld a király személyes tulajdona, néhány önálló faluközösséget kivéve, mely változások talán az országegyesítés folyományai. A földtulajdon királyi kézbe kerülésének módja ismeretlen.Hacsak nemA adunkfolyamat hiteltnemcsak arészleteiben, bibliábande leírtegészében Józsefis történeténekhomályos. ésNem tudni, milyen jogon sajátította ki az pontosabbanuralkodó a hétterületeket bőséges- éserőszak hétjogán szűk''(ius esztendőquiritum)'', történetévelaz Iistenkirály Mózjogán, parancsszóval vagy „önkéntes” felajánlásképp 41-, mindenesetre az Óbirodalomra a földmagántulajdon szinte ismeretlen fogalommá 47:26vált." Az Ésegyik mondalehetséges Józsefmagyarázat, hogy a népnek:parasztságot Ímégyakorta megvettelektelepítették titeketát a maiközvetlen napon,királyi felügyelet alatt álló újonnan alapított városokba és afalvakba. tiÍgy földeteketaz aeredeti földközösségek szükségszerűen megszűntek, újak pedig nem Faraónakalakulhattak. ÍmholAz számotokrauralkodó a magmegszerzett területeket már csak használatba adta, vessétektulajdonba besosem. aKiváltságos földek nem léteztek, minden földhasználónak azonos kötelezettségei voltak. Az államapparátus bár szerény, de elegendő és kielégítő volt, nem túlságosan nagy földetigényekkel.
24. És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mező bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül. Imóz 47. " más történelmi forásokban a folyamat nemcsak részleteiben, de egészében is homályos. Nem tudni, milyen jogon sajátította ki az uralkodó a területeket - erőszak jogán ''(ius quiritum)'', az istenkirály jogán, parancsszóval vagy „önkéntes” felajánlásképp -, mindenesetre az Óbirodalomra a földmagántulajdon szinte ismeretlen fogalommá vált. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a parasztságot gyakorta telepítették át a közvetlen királyi felügyelet alatt álló újonnan alapított városokba és falvakba. Így az eredeti földközösségek szükségszerűen megszűntek, újak pedig nem alakulhattak. Az uralkodó a megszerzett területeket már csak használatba adta, tulajdonba sosem. Kiváltságos földek nem léteztek, minden földhasználónak azonos kötelezettségei voltak. Az államapparátus bár szerény, de elegendő és kielégítő volt, nem túlságosan nagy igényekkel.
A despotikus királyi hatalom alapja az Óbirodalomban a hatalmas, mondhatni országnyi földbirtok. Ezzel az összes élelmiszerkészlet is a király személyes rendelkezésére állt, csakúgy mint minden más korabeli tulajdonforma is. Alapvető elv, hogy minden termés a királyt illeti, melyet aztán ő a szükségletek alapján oszt el. E társadalmi forma, mely igen hasonlít az úgynevezett ''főnökségi rendszerekhez'' még a III. dinasztia idején is fennállt, sőt fennmaradt egészen a IV. dinasztia végéig. Dzsószer csakis erre alapozva alakíthatta ki a saját hatalmi bázisát. Ez a forma minden bizonnyal még a harmadik dinasztiában változásnak indult, még akkor is, ha erről csak a következő korszakból, a IV. dinasztia korából van adat. A IV. dinasztia idejében ez a – korábban hatékony és rendkívül emberséges – rendszer már a fejlődés gátjává vált, és apránként megszűnt.
|
