„Nazgûlok” változatai közötti eltérés

== Történetük ==

 

 

A gyűrűlidércekké lett királyokról keveset tudunk a Szauron rabszolgájává válásuk előttről. ''[[A Gyűrű keresése]]'' c. Tolkien-kiadványból nem sokkal több derül ki annál, mint hogy Tolkien egy időben Khamûlnak keresztelte el vezetőjüket, ''[[A Gyűrűk Ura]]'' és ''[[A szilmarilok]]'' csak annyit közöl róluk, hogy a Másodkorban középföldi ember-királyok voltak. Úgy tartják, hogy a nazgûlok közül három a [[númenor]]i faj képviselője volt, amíg meg nem rontotta őket a Szauron hatalma. Feltűnésük a [[másodkor (Középfölde)|másodkor]] 23. századának közepére tehető; uruk 3441. évi veresége után hosszú időre eltűntek, és csak a harmadkor 1300. éve körül bukkantak fel újra, amikor vezetőjük, a '''Boszorkányúr''', a leghatalmasabb közöttük, megszerezte [[Angmar]]t. Angmarból beavatkozott az Arnort három királyságra osztó trónviszályba, és befolyását kiterjesztette az északkeleti Rhudaurra; Cardolan és Arthedain azonban sikerrel ellenállt neki a lindoni tündék segítségével. A Boszorkányúr 1409-ben indított nagy támadást a három arnori utódállam ellen: bevette és lerombolta Amon Sûlt (Széltetőt), és elpusztította az északkeleti Rhudaurt. Az arthedaini és cardolani seregek Fornostnál megállították az előretörését, de az utolsó cardolani fejedelem is elesett. Ezután évszázadokig a lindoni és Elrond által küldött lórieni tündék szorították vissza a gyűrűlidércek urának hatalmát. Angmar az idők folyamán megerősödött, és 1974-ben lerohanta Arnor maradékát, ami Fornost bevételével megsemmisített, de a következő évben a fornosti csatában Earnur gondori királyfi Círdannal szövetségben vereséget mért rá, és a Ködhegység peremén fekvő Ettenszíkig üldözte. A boszorkányúr Mordorba menekült, ahol összegyűjtötte a többi gyűrűlidércet.