„Pavel Alekszandrovics Szolovjov” változatai közötti eltérés

A Ribinszki Repülő-műszaki Főiskolát 1940-ben Permbe evakuálták, így Szolovjov is követte az intézetet. 1940-ben Permben létrejött a repülőgép hajtóművekkel foglalkozó OKB–19 tervezőiroda, amelynek Szolovjov is a munkatársa lett. 1948-ban az [[Arkagyij Dmitrjijevics Svecov]] vezette tervezőiroda főkonstruktőr-helyettesévé, majd 1953-ban Svecov halála után főkonstruktőrré nevezték ki. A tervezőiroda - és Szolovjov - első jelentős munkája az 1957-re kifejlesztett [[D–15]] hajtómű, amelyet a [[M–50|Mjasziscsev M–50]] stratégiai bombázókba építettek. 1960-ban vezetésével tervezték meg a Szovjetunióban az első kétáramú gázturbinás sugárhajtóművet, a [[D–20P]]-t, amelyet a [[Tu–124]] utasszállító repülőgépbe építettek. További jelentős hajtóművei a [[D–25]] szabadturbinaszabadturbinás hajtómű (a [[Mi–6]] helikopterhez), a [[Szolovjov D–30|D–30]] kétáramú gázturbinás sugárhajtómű (a [[Tu–134]]-hez), valamint a [[PSZ–90A]] turboventillátoros hajtómű (az [[Il–96]] utasszállító repülőgéphez). A [[Szovjetunió]] felbomlása után a repülőgépgyártásban végbement átalakulás nyomán az OKB–19 tervezőirodát az Aviadvigatyel Rt-be integrálták.