„Iszei nagyszentély” változatai közötti eltérés

[[Fájl:IseShrine.jpg|bélyegkép|jobbra|400px]]

Az '''iszei nagyszentély''' ([[Japán nyelv|japánul]]: 伊勢神宮, Isze dzsingú, [[Hepburn-átírás]]sal: Ise jingū) a rangelső [[japán]] [[sintó]] nagyszentély a közép-[[honsú]]i Isze városában, illetve a környező erdőben (''kokoro no furuszato,'' ’a szív hazája’, ahogy a turistacsalogató szlogen mondja). Két részből áll: a Belső Szentélyből (''Kó taidzsingú'' vagy ''Naikú'') és a Külső Szentélyből (''Tojouke daidzsingú'' vagy ''Gekú''). Előbbit állítólag a [[3. század]]ban alapították (épületeit azonban a ''sikinen szengú'' nevű szertartás keretében 20 évente lebontják, és a mellette levő, ugyanakkora telken új anyagokból ismét felhúzzák), itt lakozik [[Amateraszu Ómikami]], a Napistennő szelleme. Főépületének ''simmei-zukuri'' stílusa sehol másutt nem alkalmazható. Legfontosabb szertartása az októberi újrizsszentelés, a ''kannameszai'': a rituális ételáldozatot ősi szokás szerint készítik elő, két fadarab összedörzsölésével gyújtanak tüzet, az agyagedényeket pedig egyszeri használat után kidobják. A Külső Szentély, amelyet 20 évente szintén újraépítenek, [[5. század]]i, s az étel, ruha és ház istensége, Tojouke no Ókami lakozik benne. A közeli tengeröböl óriási háncskötéllel összekötött „sziklapárja” (Futamigaura) egyesek szerint [[Izanagi és Izanami]], mások szerint a Belső és a Külső Szentély égi és földi istenségének egyesülését szimbolizálja (a kötelet minden év [[január 5.|január 5-én]] újra cserélik).