„Enúma elis” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
51. sor:
[[Lahmu]] és [[Lahamu]] születtek a frígyből. A szöveg nem határozza meg, hogy [[Ansar]] és [[Kisar (isten)|Kisar]] (körülbelül „égi világ” és „földi világ”) megint Apszu és Tiámat, vagy már Lahmu és Lahamu gyermekei-e. Csak annyit mond, hogy Ansar és Kisar dícsőbbek, mint Lahmu és Lahamu. (15–16. sor.)
Ansar gyermeke [[An|Anu]], akinek fia [[Nudimmud]] ([[sumer]]ül: aki készít és teremt, [[Enki|Éa]] isten egyik mellékneve, a szövegben később Éa néven szerepel) istent nemzi. Nudimmud „akkora hős, olyan erős”,<ref name=Gilgames3/> hogy minden korábbi generációt megelőz.
Az új istenek Tiámatot gúnyolták, ami Apszu haragját vonta magára, akit egyébként is zavar álmában az istenek nyüzsgése. Apszu és Tiámat megegyeznek a fiatal istenek elpusztításában. Éa rátámad Apszura és Mummura, ráolvasásaival elkábítjaőket, Mummut megcsonkítja és Apszut megöli. Éa és [[Damgalnunna|Damkina]] nászából ekkor fogan Marduk.
69. sor:
=== Ötödik tábla ===
Az ötödik tábla eredetileg 157 soros volt. Ezen Marduk meghatározza a világ szabályait. Felszegezi az égre a ''Lumasi''-csillagokat, minden hónapra hármat, ezzel „megmérte az évet”. Kijelölte Enlil és Éa istenek szerepét – később Anuét is – és létrehozza [[Nannar]]t, a Holdat, hogy őrizze az eget. Egyben a Hold fázisváltozásait is megszabja.<ref>{{Opcit|n=Gilgames|o=24–25}}</ref>
=== Hatodik tábla ===▼
A hatodik tábla 166 során Marduk befejezi a teremtést ''Lulla'' megformálásával (sumer LU.LU = emberiség). Az Embert megtervezi, hogy szolgálja az isteneket és legyen az égi világ és az alvilág örömére. Éa szerint azonban az Embert egy isten feláldozásával lehet csak létrehozni. Marduk Tiámat és Kingu feláldozását kéri az istenektől. Kingu felvágott ereiből csurgó vérből formázták meg az első embert. Az istenek Marduk engedélyével felépítik ''Báb-ilit'', az istenek kapuját, ahol Marduk, Enlil és Éa lakhelyre talált. A nagy istenek gyűlései ezután Báb-ili fenséges tróntermében zajlottak. Marduk fegyverei és trónja csillagképekké lettek. A „feketefejűek” pásztora lett, vagyis a mezopotámiai sémiták istene. Ezeknek a feketefejűeknek felépítik Báb-ili földi mását, a folyamközi [[Babilon|Báb-ilit]], ahol az [[Észagila]] lett Marduk fő székhelye.<ref>{{Opcit|n=Gilgames|o=25–28}}</ref>
Az ember teremtésével „szabaddá teszi” az isteneket és az istenek munkáját az emberekre rakta. Ez a munka a „közmunka” ''(dullum)''. Az eposz korábban egyetlen alkalommal sem említi, hogy az istenek ''dullummal'' tartoztak volna Marduknak, ezért feltehető, hogy a jelenet utalás egy másik – számunkra ismeretlen – mítoszra.<ref>{{Opcit|n=Sumer irodalom|o=311–312}}</ref>
▲=== Hatodik tábla ===
=== Hetedik tábla ===
A hetedik tábla 162 sorának nagy része Marduk magasztalása. Megismerhetjük Marduk ötven nevét, és a korábbi istengeneráció – Enlil és Éa – átadja neki minden hatalmát. Az eposz legvége a mű fennmaradását hivatott biztosítani, felszólít a hagyomány megőrzésére, a mű szóbeli terjesztésére és megismerésére.<ref>{{Opcit|n=Gilgames|o=29}}</ref>
== Az eposzról ==
| |||