„Első triumvirátus” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
Pompeius [[Lucius Cornelius Sulla|Sulla]] idején, igen fiatalon lépett fel a [[dictator]] és az [[optimata|optimaták]] oldalán. Ennek köszönhetően minden szabályt felrúgva emelkedett karrierje, hiszen ő volt az első, aki úgy kapott hadvezéri hatalmat, hogy előtte semmilyen más tisztséget nem töltött be. A Kr. e. 70-es években [[Hispania]] területén harcolt [[Quintus Sertorius]] ellen kis hatékonysággal, majd [[I. e. 70|Kr. e. 70]]-es [[consul]]sága idején népszerűsége növelése érdekében élen járt Sulla intézkedéseinek felszámolásában. A következő évtizedben mutatós sikereket ért el a kalózok elleni harcban és a [[Lucius Licinius Lucullus]] által már-már térdre kényszerített [[Pontosz]] és [[Armenia Magna|Armenia]] ellen. Amikor [[I. e. 62|Kr. e. 62]]-ben hazatért, az [[I. e. 63|előző évi]] [[Catilina-féle összeesküvés]] óta mindenkivel szemben bizalmatlan [[senatus]] megtagadta a veteránjai letelepítésére irányuló kérését, és még [[triumphus]]át is hosszas tusakodás után szavazta csak meg.
Crassus szintén Sulla oldalán harcolt annak idején, ám az ő csillaga csak a [[Spartacus]]-féle [[
A kezdettől fogva [[populares|néppárti]] Caesar volt mindhármuk közül a legfiatalabb és legenergikusabb. Ekkor még pusztán a [[pontifex maximus]]i cím birtokosa volt, népszerűvé egyedül nagynénjének férje, [[Caius Marius|Marius]] emlékének buzgó ápolása illetve Crassus által is támogatott, ám el nem fogadott [[Kr. e. 64]]-es földtörvényjavaslata tette. Feltehetően ő is támogatta Catilinát. [[I. e. 63|Kr. e. 63.]] – [[I. e. 60|Kr. e. 60.]] között [[Hispania Ulterior]] helytartójaként nagy vagyonra tett szert, hazatérve pedig javaslatot tett Pompeius és Crassus kibékítésére.
== A triumvirátus ==
Két társa ezt követően támogatta Caesar öt évre szóló imperiumának megadását [[Illyria]] és [[Gallia Cisalpina]], majd a helytartó halála után [[Gallia Narbonensis]] tartományban. A proconsul ezt követően megindította a [[galliai háború]]t, ami hihetetlenül megnövelte népszerűségét a plebs és a katonái körében. Ezt persze elsősorban Pompeius vette igen rossz néven, és ekkor közeledni kezdett a Caesar hatalmának növekedésétől rettegő senatushoz. Caesar minderről értesült, ezért megpróbálta megújítani a szövetséget. [[Kr. e. 56]]-ban került sor az ún. [[lucai találkozó]]ra, amin a senatus tekintélyes része is részt vett. Az itt kötött megállapodás értelmében Crassus és Pompeius [[Kr. e. 55]]-ben is consul lehetett, majd 5-5 évre imperiumot kaptak (Pompeius Hispania, Crassus [[Syria]] területére), és Caesar felhatalmazását is meghosszabbították.
| |||