„Amit a hegyen hallani” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
2. sor:
 
== A mű születése ==
Liszt Ferencnek több műve keletkezett Victor Hugo műveinek hatására, a ''Hegyiszimfónia'' (a mű német címe: ''Bergsymphonie'' után) előtt már több dalt írt Hugo verseire, több zongoradarabjának adta a címét Hugo versei után, és még ez után is készülnek művek a francia költő hatására. Hugo ''Amit a hegyen hallani'' című költeményét 1829. július 27-én írta, és az ''Őszi levelek'' (Feuilles d'Automne) című kötetben jelent meg. A versben a költő természetszeretetéről vall, ám a természetet nemcsak panteista módon szemléli, de az örök létezés szimbólumaként is tekint rá. A mű a természet és az emberi lét párosáról, ellentétéről szól. A költő a vers elején egy tenger fölé csúcsosodó sziklaszirtről szemléli a természet műalkotását, majd megszólalnak benne a földFöld és a tenger hangjai. Hogy Lisztet megkapta a költemény nem csoda, [[programzene]]i alkotásainak többségét – a [[képzőművészet]] mellett – a természet és az [[irodalom]] ihlette.
 
Liszt 1848-ban kezdett hozzá a komponáláshoz, és 1850. február végén mutatta be a [[weimar]]i nagyhercegi udvarban. A szimfonikus költemény első, elveszett változatát asszisztense, Joachim Raff hangszerelte (talán Conradi is közreműködött). Ne feledjük: Liszt Ferencnek a weimari időkig egyáltalán nem volt hangszerelési gyakorlata, ő addig elsősorban [[zongora]]-zeneszerző volt. Kisszámú, hangszerelést igénylő darabjainál mások segítségét kérte, főleg asszisztensét vette igénybe. Weimarban zenekar élére került, ahol már szabadon kísérletezhetett a hangszereléssel, a zenekari hangzás alakításával. Ennek megfelelően ebben az időszakban Liszt valamennyi művén sokat dolgozott, sokat változtatott. A ''Hegyiszimfónia'' második változatánál is Raff működött közre, de Liszt már sokat javított rajta, végül a harmadik, immáron végső változat partitúrája már teljes egészében Liszté. Ennek a változatnak a kiadásához már hozzájárult, és 1857-ben jelent meg a Breitkopf und Härtelnél.