„Amit a hegyen hallani” változatai közötti eltérés

A szimfonikus költemény kiinduló motívumát a vers adja, de a mű kidolgozása a későbbiekben tisztán zenei elvek mentén történik. Először a természet nagyszerűségét bemutató témák jelennek meg, három epizódban. Az első részben azt mutatja be, amikor a költő a hegyfokon a Föld és a tenger feléje áradó hangjait érzékeli. A suhogó hangokat [[üstdob]]pergéssel és a [[Vonós hangszerek|vonósok]] [[Tremolo (zenei fogalom)|tremolóival]] érzékelteti. A második epizódban a vonósokhoz a [[hárfa]] társul, s efölött szólal meg a természet békéjét szemléltető [[oboa]]dallam. Egy rövid átvezetés után a harmadik szakasz következik, amelyben a teljes zenekaron megszólaló diadalmas himnusz szemlélteti a természet nagyságát. A természeti kép után a föld felől érkező hangokban az emberi kínt, a kétségbeesést jeleníti meg újabb három motívum. Az első, kettőmint egy sóhaj, csak néhány hangból áll, a második, [[klarinét]]okon felhangzó is, míg a harmadik egy zaklatott [[trombita]]-téma. Ezek az alaptémák, motívumok alkotják a szimfónia alapanyagát, amik összességében a mű terjedelmének egyharmadát teszik ki. Liszt ezek variálásával, módosításával építi fel Liszt a művét.

A természet és az ember viszonyának ábrázolása után Liszt eltér az alapul szolgáló költeménytől, innen már csak a zene törvényszerűségei szerint alakul a ''Hegyiszimfónia''szimfónia. Egy új téma jelenik meg, a zenei csúcspontot és kiteljesedést egy szárnyaló [[Fúvós hangszerek|fúvósfanfár]] hordozza, nem sokkal a darab befejezése előtt, majd egy lassú (Andante religioso) koráldallammal[[korál]]dallammal zárul a mű''Hegyiszimfónia''.