Wikipédia

„Louise Marie Thérèse d’Artois” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
linkek
24. sor:
Édesapját, Berry hercegét, a jövendő X. Károly király ifjabbik fiát, egy bonapartista merénylő [[1820]]. [[február 13.|február 13-án]] – még Louise Marie nagybátyjának, [[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos]] uralkodásának idején – Párizsban meggyilkolta. Az ekkor 5 hónapos Louise Marie volt szüleinek egyetlen élő gyermeke. Öccse, [[Henri d’Artois|Henri-Charles]], Bordeaux hercege, a [[Bourbon-ház]] utolsó férfi sarja, akit édesanyja a merénylet idején már a szíve alatt hordott, több hónappal édesapjának halála után jött a világra, őt emiatt sokan „csodás gyermeknek” ''(enfant du miracle)'' nevezték.
 
Berry hercegének meggyilkolása és [[Henri d’Artois|Henri Charles herceg]] születése közötti időben Louise Marie nagy-nagybátyja, [[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos király]] azt tervezte, hogy – ha a születendő gyermek is leány lesz, – eltörli a [[száli törvény]]t, hogy az ő utódjának, X. Károlynak uralkodói címét már leányágon örökölhesse KérolyKároly legidősebb leányunokájának, Louise Marie hercegnőnek jövendő férje (a király valamelyik hercegi unokabátyja). Amikor azonban [[1820]]. [[szeptember 29.|szeptember 29-én]] megszületett Louise Marie öccse, [[Henri d’Artois|Henri-Charles, Bordeaux hercege]], a király elejtette ezt a tervét.
 
Kisgyermekkorát Louise Marie hercegnő Párizsban töltötte, a királyi család körében. [[1824]]-ben nagyapja lépett a trónra, [[X. Károly francia király|X. Károly]] néven. Őt [[1830]]-ban lemondatták, ekkor családjával együtt először [[Egyesült Királyság|Angliában]], majd később az [[Habsburg Birodalom|Osztrák Császárság]]ban talált menedéket.
 
Louise Marie anyja, a határozott egyéniségű [[Mária Karolina Ferdinanda nápoly–szicíliai királyi hercegnő|Mária Karolina]], Berry hercegének özvegye azonban vissza akarta szerezni Franciaország trónját a „bitorló” Orléans-i [[I. Lajos Fülöp francia király|Lajos Fülöptől]] saját tízéves fia, [[Henri d’Artois|Henri herceg]] számára, akit a francia legitimisták ''V. Henrik'' néven a trón törvényes várományosának ismertek el. Az özvegy Berry hercegné [[1832]]-ben titokban visszatért Franciaországba, és a [[Vendée]]-ban royalista felkelést szervezett. A kaland kudarcba fulladt, a hercegnőt elfogták, Blaye erődjébe zárták. Itt egy leánygyermeket szült, egy [[1831]]-ben Rómában kötött titkos, rangon aluli házasság gyümölcsét, Louise Marie hercegnő féltestvérét, aki azonban csak néhány napig élt. A hercegné erkölcsi helyzete, a trón várományosának anyjaként megingott, a legitimista emigráció elfordult tőle. Politikailag veszélytelenné vált, 1833-ban Lajos Fülöp kormánya szabadon engedte.
32. sor:
Louise Marie nagyapja, az ekkor már [[Prága|Prágában]] élő [[X. Károly francia király|X. Károly]] kitagadta a menyét, aki [[Palermo|Palermóba]] költözött második férjéhez, Ettore Carlo Lucchesi-Pallihoz (1806–1864), Grazia 8. grófjához. Gyermekeit, a 13 éves Louise Marie Thérèse hercegnőt és a 12 éves [[Henri d’Artois|Henri herceget]] a király a továbbiakban másik menyére, [[Mária Terézia Sarolta francia királyi hercegnő|Mária Terézia Sarolta hercegnőre]], [[Angoulême]] hercegnéjára (1778–1851) bízta (aki egyben unokahúga is volt, a kivégzett [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] és [[Mária Antónia francia királyné]] leánya). Életének következő másfél évtizedét Louise Marie az [[Osztrák Császárság]]ban élte. Nagyapja 1836-ban elhunyt, öccsét a legitimisták királynak ismerték el, így a hercegnő már nem játszott szerepet a francia trónöröklésben, politikai „csereértéke” lecsökkent.
 
=== Házassága ===▼
[[Fájl:KarelIIIP.jpg|thumb|right|180px|[[III. Károly pármai herceg|III. Károly]], Párma hercege.]]
[[Fájl:Louise d'Artois with her son Roberto I as Regent of Parma.jpg|thumb|right|180px|Louise Marie Thérèse régens hercegné fiával, [[I. Róbert pármai herceg|Róberttel]], Párma és Piancenza hercegével.]]
 
▲=== Házassága ===
[[1845]]. [[november 10.|november 10-én]], az [[Alsó-Ausztria|alsó-ausztriai]] Frohsdorf kastélyban (ma: [[Lanzenkirchen]]hez tartozik) a már 26 éves Louise Marie hercegnő feleségül ment [[III. Károly pármai herceg|Ferdinánd Károly Bourbon–pármai herceghez]] (1823–1854), a spanyol [[Bourbon-ház]]ból való [[II. Károly pármai herceg]]nek (1799–1883) és a [[Savoyai-ház]]ból származó [[Savoyai Mária Terézia szárd királyi hercegnő (1803–1879)|Mária Terézia szárd királyi hercegnőnek]] (1803–1879) egyetlen élő fiához. Apósa 1824–1847 között csupán a kicsiny [[Luccai Hercegség|Lucca]] hercegeként uralkodott, mivel apai örökségét, mivel Párma, Piacenza és Guastalla Hercegségeit a [[bécsi kongresszus]] határozata [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] özvegyének, [[Mária Lujza francia császárné|Mária Lujzának]] (1791–1847) juttatta.
 
48 ⟶ 49 sor:
Louise Marie hercegnő férjét, [[III. Károly pármai herceg|III. Károly herceget]] [[1849]]-ben a forradalmat leverő osztrák császári haderő segítette trónra. Önkényuralmat vezetett be. A felkelések résztvevőit elfogatta és felakasztatta vagy megkorbácsoltatta. A rendőri erőket megerősítette, az országban osztrák megszálló haderőt állomásoztatott. Alattvalói annyira meggyűlölték, hogy [[1854]]-ben a nyílt utcán fényes nappal leszúrhatta egy összeesküvő, akit sohasem fogtak el. Legidősebb fiát, a hatéves [[I. Róbert pármai herceg|Róbert trónörökös herceget]] uralkodónak kiáltották ki, de helyette és nevében anyját, az özvegy Louise-Marie hercegnét nevezték ki [[régens]]nek.
 
[[1857]]-ben az osztrák haderő kivonult Pármából, csak [[Piacenza|Piacenzában]] maradtak hátra, szerződésük értelmében. [[1859]]-ben [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuel]] [[szardínia királyainak listája|szárd–piemonti király]], [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] támogatásával újabb terjeszkedésre készült. PármaA pármai utcák népe azonnal követelni kezdte a csatlakozást a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királyság]]hoz. [[Április 30.|Április 30-án]] a pármai hercegi hadsereg tisztjeinek küldöttsége felkereste Louise Marie régens hercegnét, és nyíltan felkérték, álljon Viktor Emánuel oldalára. A hercegné a hercegség semlegességét tartotta szem előtt, és fiával együtt Pármából [[Mantova|Mantovába]] távozott. A hadsereg egy része a lakosság tömegeire támaszkodva nyomban kimondta a csatlakozást a Szárd–Piemonti Királysághoz. A herceghez hű maradó csapatok, védelmezni akarván önállóságukat, [[május 4.|május 4-én]] visszahívták a hercegnét, aki visszatérve lefegyvereztette a felkelők által felállított Nemzeti Gárdát, és megpróbálta megóvni országa semlegességét. A hercegség területének egy részére már ekkor bevonultak Ribotti tábornok szárd–piemonti csapatai, II. Viktor Emánuel nevében.
 
Megindult a [[szárd–francia–osztrák háború]]. [[1859]]. [[május 27.|május 27-én]] Louise Marie hercegné [[Svájc]]ba menekítette gyermekeit. A [[június 4.|június 4-ei]] [[magentai csata|magentai csatában]] elszenvedett vereség nyomán az osztrákok megkezdték [[Piacenza]] kiürítését. Louise Marie régens hercegné [[június 9.|június 9-én]] feloldozta csapatait a neki tett hűségeskü alól, és még aznap elutazott Svájcba, gyermekei után. A pármai felkelők már [[június 8.|június 8-án]] háromtagú ideiglenes kormányt alakítottak, amely hivatalosan felkérte II. Viktor Emánuel királyt, hogy vegye át a hercegség kormányzását. Pármát megszállták [[II. Viktor Emánuel olasz király|II. Viktor Emánuel]] csapatai. A szárd–piemonti kormány által kinevezett kormányzó [[június 16.|június 16-án]] érkezett Pármába, az általa szervezettmegszervezett népszavazás nyomán Párma, Piacenza és Guastalla hercegségeit [[1860]]. [[március 18.|március 18-án]] királyi dekrétummal a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királyság]]hoz csatolták, majd [[1861]]-ben beolvasztották az egyesített [[Olasz Királyság]]ba.
 
Az elűzött régens hercegné fia nevében tiltakozó jegyzéket intézett az új uralkodóhoz, amelyben a népszavazást családnak minősítette. A tiltakozás természetesen erdményteleneredménytelen maradt. Louise Marie fia, az ekkor 11 éves I. Róbert herceg elveszítette országát anélkül, hogy ténylegesen trónra lépett volna.
 
[[Fájl:Kostanjevica-NG-Samostan.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A Kostanjevica kolostor, Nova Gorica mellett.]]
 
=== Utolsó évei, nyughelye ===
Az elűzött régens hercegné Svájcból az [[Habsburg Birodalom|Osztrák Császárság]]ba költözött. A [[Velence (Olaszország)|velencei]] Giustiniani palotában hunyt el, [[1864]]. [[február 1.|február 1-jén]], 44 éves korában. [[Gorizia|Görz]] mellett temették el, a magas hegyre épült [[Kostanjevica|Castagnavizza]] (ma: ''Kostanjevica)'' [[ferences rend|ferences]] kolostor kriptájában, a [[Bourbon-ház]] számkivetésben elhunyt tagjai mellé. Korábban ide temették nagyapját, [[X. Károly francia király|X. Károlyt]], nagybátyját, [[XIX. Lajos francia király|Lajos Antal herceget]], nagynénjét, [[Mária Terézia Sarolta francia királyi hercegnő]]t, Angoulême hercegnőjét is, 1883-ban ide került saját öccse, [[Henri d’Artois]] is.
 
Az [[első világháború]]ban, amikor a front Görz városához közeledett, [[Zita Bourbon–pármaimagyar hercegnőkirályné|Zita császárné]] Bécsbe vitette nagyanyjának és rokonainak koporsóit. [[1919]]-ben, a [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchia]] széthullása után a város a győztes Olaszországhoz került, a koporsókat visszavitték a kolostor Bourbon-kritájábakriptájába. A Castagnavizza ''(Kostanjevica)'' kolostor és környéke ma a szlovéniai [[Nova Gorica]] városhoz tartozik.
 
== Leszármazottai ==
Louise Marie hercegnő legidősebb fia, [[I. Róbert pármai herceg|Róbert herceg]] kétszer nősült, 24 gyermeke született. A felnőtt kort megérő unokák közül [[Mária Lujza Piabolgár Bourbon–pármai hercegnőfejedelemné|Mária Lujza Pia Terézia Anna hercegnő]] (1870−1899) [[1893]]-ban a [[Szász–Coburg–Gotha]]i házból származó [[I. Ferdinánd bolgár cár|Ferdinánd herceg]] (1861–1948), a későbbi bolgár cár felesége lett.
[[Zita Bourbon–pármai hercegnő|Zita hercegnő]] [[1911]]-ben [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]] császár unokaöccséhez, [[IV. Károly magyar király|Károly főherceghez]] ment feleségül, aki 1914-ben az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] trónörököse lett. [[1916]]-ban, Ferenc József elhunytával férje lépett a Monarchia trónjára, Zita hercegnőből Ausztria császárnéja, Magyarország királynéja lett. Fivérei, [[Sixtus Bourbon–pármai herceg|Sixtus ''(Sisto)'']] és [[Xavér hercegekBourbon–pármai herceg|''Xavér (Saverio)'' herceg]]ek az [[első világháború]]ban a belga hadseregbe álltak be. [[1917]]-ben Károly császár rajtuk keresztül próbált különbéke-ajánlattal fordulni az [[antant]] vezetőihez, de sikertelenül. Félix herceg [[1919]]-ben Sarolta luxemburgi nagyhercegnőt vette feleségül, René herceg leánya, Anna hercegnő [[1948]]-ban [[I. Mihály román király]]hoz ment feleségül.
 
== Emléke ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Louise_Marie_Thérèse_d’Artois”