„II. Károly parmai herceg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Lucca uralkodó hercege: Link |
→Etruria királya: Link |
||
23. sor:
A [[Toszkánai Nagyhercegség]] helyén létrehozott [[Etruriai Királyság]] első uralkodója, [[I. Lajos etruriai király]] 1803-ban fiatalon meghalt, trónját kiskorú fia, Károly Lajos herceg örökölte. Nevében az özvegy királyné, [[Mária Lujza Jozefa spanyol infánsnő|Mária Lujza Jozefa]] lett a királyság [[régens]]e.
[[1807]]. [[október 23.|október 23]]-án azonban [[I. Napóleon francia császár|Napóleon császár]] megszüntette az Etruriai Királyságot. [[December 10.|December 10]]-én Mária Lujzának le kellett mondania régensi tisztségéről. [[1808]]. [[május 30.|május 30]]-án a francia szenátus döntése értelmében az Etruriai Királyságot a Francia Császársághoz csatolták, területén 3 francia megyét ''([[Département (közigazgatás)|département]])'' hoztak létre.
Megélhetési forrás híján Károly Lajos herceget anyja visszavitte Spanyolországba nagyapjához, [[IV. Károly spanyol király|IV. Károly király]]hoz. A trónját vesztett kiskorú király és az özvegy anyakirályné kártalanítására Napóleon egy új államot, az ''„Észak-Luzitániai Királyságot”'' tervezett létrehozni a Franciaország által frissen meghódított Portugália területén. Ez a terv azonban meghiúsult, mert a francia megszállás nyomán felkelés és palotaforradalom tört ki Spanyolországban. [[1808]]-ban IV. Károly lemondani kényszerült. A spanyol Bourbon-ház szembefordult Napóleonnal. Az új uralkodó, [[VII. Ferdinánd spanyol király|VII. Ferdinánd]], Mária Lujza Jozefa bátyja kiutasította az országból saját nővérét, Mária Lujza Jozefát, aki fiával együtt visszatért Pármába, majd később Napóleon mindkettőjüknek [[Nizza|Nizzát]] jelölte ki lakóhelyül. [[1811]]-ben az özvegy anyakirályné megpróbált 12 éves fiával együtt átszökni [[Egyesült Királyság|Angliába]], de szándékát meghiúsították. Károly Lajos herceget anyjával együtt egy [[Róma]] melletti kolostorba vitték, ahol 1814-ig fogságban maradtak.
| |||