„Németország egyesítése” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kakrikalex (vitalap | szerkesztései)
30. sor:
1866-ban Olaszországgal együttműködve Bismarck olyan légkört teremtett, amelyben Ausztria kirobbantotta az osztrák–porosz háborút (u.a. mint a hét hetes háború vagy a német polgárháború). A döntő, egynapos győzelem, a [[königgrätzi csata]] után Poroszország területeket szerzett Ausztriától, valamint sikerült kirekesztetnie Ausztriát és szövetségeseit a megszűnő [[Német Államszövetség]] helyébe lépő [[Északi Német Államszövetség]]ből. Ez egyben a német nyelvűek fölötti osztrák fölény végét is jelentette.
 
Ez az új Államszövetség az 1871-es birodalom közvetlen előfutárának tekinthető. A maradék négy Majnától délre fekvő német állam független maradt ugyan, de katonai szövetséget kötött Poroszországgal. 1867-ben az osztrák császár, révén tekintélye erősen megcsorbult a vereség miatt, arra kényszerült, hogy magyarországi területeinek egyenlő státuszt adjon, ezzel létrehozva a dualista [[Osztrák–Magyar Monarchia]]t. Ausztria soha többé nem képviselt jelentékenyjelentős német erőt.
 
Bismarck a katonai győzelemmel felülkerekedett Ausztria aktív ellenállásán, mely eddig akadályozta a német egységet. De bármennyire is csökkentette Ausztria befolyását a német államok felett, egyben gyengítette a német egységet is, hiszen néhány német állam Ausztria szövetségese volt. Mivel ez csökkentette a német nacionalizmus érzését, ezért még egy, a német államok által közösen megvívott háborúra volt szükség. Továbbá, hogy kiteljesítse a német egységet, Bismarck tudta, hogy le kell győznie a nagy ellenfelet, [[III. Napóleon francia császár]]t. A francia–porosz háborúval mindkét célját elérte.