„Sigbert Heister” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Pálffy János (hadvezér) –> Pálffy János (nádor) |
linkek |
||
1. sor:
'''Sigbert Heister''', 1692-től gróf ([[Kirchberg an der Raab]] ([[Stájerország|Stíria]]), [[1646]]. [[augusztus 6.]] –
==Életpályája==
Sigbert Heister az 1679-ben elhunyt Gottfried Heister bárónak, az [[Udvari Haditanács]] helyettes elnökének fia volt. 1664-től katonaként szolgált, 1682-ben már ezredes és egy gyalogezred [[ezredtulajdonos|tulajdonosa]].
[[1683]]-ban részt vett [[Bécs]] védelmében, majd a törökök elleni [[A török kiűzése Magyarországról|visszafoglaló háborúban]]. Az [[1697]]. [[szeptember 11.|szeptember 11-i]] [[zentai csata|zentai csatában]] [[Savoyai Jenő]] herceg vezérlete alatt a császári sereg jobb szárnyát irányította. 1686. október 15-én [[vezérőrnagy|vezérőrnaggyá]], 1692. július 3-án [[altábornagy|altábornaggyá]], 1695. június 11-én pedig [[táborszernagy|táborszernaggyá]] léptették elő.
[[1687]]-ben magyar honfiúsítást nyert, melyet csak az 1715. évi [[országgyűlés]]en cikkelyeztek be (CXXXI. tc.) 1700 körül a Belső-ausztriai Haditanács elnöke, [[1703]]-ban pedig az [[Udvari Haditanács]] alelnöke lett. [[1704]]. január 22-én a [[Magyar Királyság|magyarország]]i császári-királyi csapatok főparancsnokává nevezték ki, s ez alkalomból (január 30-án) [[tábornagy|tábornaggyá]] léphetett elő. A [[II. Rákóczi Ferenc]] vezette [[Rákóczi-szabadságharc|szabadságharc]] ekkorra már szinte az egész országban teret nyert, a felkelők éppen ezekben a hetekben foglalták el a [[Dunántúl]]t, s betöréseikkel veszélyeztették a [[morvaország]]i és [[Alsó-Ausztria|alsó-ausztria]]i határszéleket is. Heister [[Bruck an der Leitha|Bruck]]ból kiindulva, a [[Fertő-tó]] mellékén visszaszorította [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándor]] kuruc csapatait, bevonult [[Győr]]be, majd megszállta [[Pápa (város)|Pápát]]. Ezután [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]nál átkelt a [[Duna|Dunán]] és [[Bercsényi Miklós|Bercsényi]]t szorította vissza a [[Vág]] folyó mögé. Ezek után az udvar megint a Dunántúlra küldte, amely május elején ismét a felkelők birtokába került. Heister [[május 24.|május 24-én]] hajnalban [[Csíkvár]]nál meglepte és szétugrasztotta a frissen kuruccá lett [[Esterházy Antal]] és [[Babocsay Ferenc]] hadait, május 31-én pedig – katonáinak szabad rablást engedélyezve – feldúlta [[Veszprém]] városát, s még a székesegyház kincseit és a kanonokok életét sem kímélték. Amikor Veszprémből Győr felé vonult, [[Forgách Simon]] dunántúli kuruc főparancsnok [[június 13.|június 13-án]] [[Koroncó]]nál megtámadta seregét, ám számbeli fölényük és Forgách ügyes irányítása ellenére Heister súlyos vereséget mért a kurucokra.
14. sor:
[[1708]]. március 30-án újra megbízást kapott a magyarországi főparancsnokságra. 1708. [[augusztus 3.|augusztus 3-án]] [[trencséni csata|Trencsén mellett]] ismét legyőzte II. Rákóczi Ferenc seregét. [[Érsekújvár]]t ellenben eredmény nélkül ostromolta. 1710 szeptemberében végleg visszarendelték, és helyét [[Pálffy János (nádor)|Pálffy János]] foglalhatta el.
Utóbb részt vett az [[1716]]. évi török hadjáratban, [[1717]]-ben Győr parancsnokává nevezték ki, és [[Savoyai Jenő]] vezérlete alatt harcolt az 1717. augusztus 22-i győztes belgrádi csatában is. Itt esett el fia, s ezt feltehetőleg már nem tudta feldolgozni, mert a következő évben kirchbergi
==Külső hivatkozás==
| |||