„II. Lipót toszkánai nagyherceg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Uralkodó sablon paramétercsere |
→A „Népek tavasza” Toszkánában: linkek, kieg |
||
55. sor:
Az [[1840-es évek]] elején Itáliában is erősödött a forradalmi nyugtalanság. [[Toszkána|Toszkánában]] is hangosabbá váltak az alkotmányos kormányzás és poltikai reformok iránti követelések. [[1845]]–ben és [[1846]]-ban az ország több pontján felkelések robbantak ki. Lipót egy sor közigazgatási reformot jelentett be, de a bécsi császári kamarilla tiltakozása miatt ezek a változások nem léphettek át egy bizonyos igen mérsékelt határt. [[IX. Piusz pápa]] megválasztása új lendületet adott az itáliai liberális mozgalmaknak. [[1847]]. [[szeptember 4.|szeptember 4-én]] Lipót nagyherceg megalakította a toszkánai Nemzeti Gárdát. Ez volt az első lépés az alkotmányozás irányában. Röviddel ezután Lipót nagyherceg [[Cosimo Ridolfi]] márkit nevezte ki főminiszterévé. A Toszkánai Nagyhercegség [[alkotmány]]át az arisztokrata származású [[Gino Capponi]] történész professzor dolgozta ki, aki hosszú időt töltött Anglia és Skócia egyetemein. A nagyherceg által kibocsátott alkotmányt [[1847]]. [[február 17.|február 17-én]] hirdették ki, röviddel a [[nápoly]]i és a [[Szárd–Piemonti Királyság|piemonti]] alkotmányok után. A radikálisoknak azonban nem volt elég, ők az osztrák függőség teljes megszüntetését kívánták.
Az [[1848]]-as [[milánó]]i és [[bécsi forradalom
[[június 26.|Június 26-án]] összeült az első toszkán parlament. A lombardiai hadjárat kudarca nyomán kialakult nyugtalanság miatt Cosimo Ridolfi kormányával együtt lemondott, utódjává [[Gino Capponi]]t nevezték ki. A lázongások folytatódtak. A [[Károly Albert szárd–piemonti király|Károly Albert]] hívei zavargásokat szítottak, hogy a Toszkánai Nagyhercegséget a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királyság]]hoz csatolják. Különösen [[Livorno|Livornó]] kikötőváros szenvedett, ahol a piemonti ügynökök polgárháborús helyzetet teremtettek. A [[Francesco Domenico Guerrazzi|Guerrazzi]] és [[Giuseppe Montanelli|Montanelli]] által vezetett demokratikus párt ereje és befolyása napról napra nőtt. Gino Capponi is lemondott, és Lipót vonakodva bár, de kinevezte a Montanelli–Guerrazzi kormányt ''(ministerium)'', akik viszont ultrademokratikus és republikánus politikát kezdtek gyakorolni.
Az [[1848]] őszén tartott új választásokon még az alkotmány hívei szereztek többséget, de az új parlamant alkotmányozó gyűlésként kezdett működni. A tárgyalások során felmerült egy Közép-Itáliai Királyság kikiáltása, Lipót koronája alatt, egy nagyobb Olasz Föderáció keretén belül. A nagyherceget azonban aggasztotta a radikálisok és republikánusok erősödő agitációja, miközben híreket kapott az osztrák császári haderő észak-itáliai győzelmeiről. Montanelli megtudta, hogy Lipót tárgyalásokat kezdett [[Joseph Wenzel Radetzky|Radetzky tábornaggyal]] és [[IX. Piusz pápa|IX. Piusz pápával]] (aki időközben felhagyott korábbi liberális nézeteivel, és [[Gaeta|Gaetába]] menekült, a [[Két Szicília Királysága|Nápoly–Szicíliai Királyság]] területére).
[[1849]]. [[január 30.|
=== Restauráció, osztrák szuronyok hegyén ===
| |||