„Olaszország zászlaja” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 145.236.151.12 (vita) szerkesztéséről Dinamik-bot szerkesztésére |
|||
5. sor:
Három egyenlő függőleges sávból áll, amelyek balról jobbra zöld, fehér és piros színűek.
== Története ==
== Olaszország I. világháborús területi szerzeményeit. [[1946]]-ban népszavazás útján megbukott a királyság, a köztársasági alkotmány [[1948]]. [[január 1.|január 1-jén]] lépett hatályba. A trikolórt a megalakuló [[Olasz Köztársaság]] nemzeti lobogójává választották, ez a zászló napjainkig Olaszország nemzeti jelképe maradt.▼
A mai zászlót [[1948]]. [[január 1.|január 1-jén]] adoptálta hivatalosan az ország nemzeti jelképei közé.
A lobogó az [[1789]]-es [[francia forradalom]] hatására alakult ki. A forradalmi hangulatba sodort Itália a [[Francia Köztársaság]] [[Francia zászló|lobogóját]] vette át, amelynek szélső sávjának színét kékről zöldre változtatta meg. A színeknek ezért nincsen valódi jelentéstartalmuk, de Olaszország nemzeti színeit mégis tartalommal töltötték meg. Az egyik nézőpont szerint a lobogó zöldje a síkságok és dombok színét idézi. A fehér szín az [[Alpok]] havas bérceit jelképezi, a piros pedig a hazafias forradalmárok vérére emlékeztet, akik a hazáért ontották vérüket. A keresztény valláshoz közelebb álló felfogás szerint a zöld a reményt, a fehér a hitet, a piros pedig a könyörületességet, emberszeretetet szimbolizálja.
Amikor [[1789]]-ben kitört a francia forradalom, Itáliát megannyi kis hercegség, királyság és birodalom szabdalta. Így a forradalom eszménye hamarosan az egyesülési és függetlenedési törekvésekkel is együtt járt. [[1796]]-ban [[I. Napóleon francia császár|Napoléon Bonaparte tábornok]] parancsnoksága alatt a francia hadsereg bevonult Itáliába, hogy a szabadság és a forradalom szellemét így exportálja szomszédjához. A nagy hadvezér a mai Észak-Olaszországban megdöntötte a feudális fejedelemségeket és több csatlós államot hozott létre, köztük a [[Transzpadániai Köztársaság]]ot, amely valószínűleg [[Milánó]] címerét alapul véve zászlajára tűzte a zöld, fehér és piros színeket. Majd, hogy jobban hasonlítson a szabadság eszméit hozó francia megszállók lobogójához, a város légióinak zöld egyenruháját is felvették a zászlóra. Ez tulajdonképpen már a mai nemzeti lobogó volt, mindössze arányaiban különbözött a maitól.
Az első trikolort a [[Ciszpadániai Köztársaság]] adoptálta [[1797]]. [[január 7.|január 7-én]]. A mai [[Emilia–Romagna]] tartomány helyén létrehozott napóleoni köztársaság egy évvel később egybeolvadt [[Transzpadániai Köztársaság|Transzpadániával]], létrehozva a [[Ciszalpin Köztársaság]]ot ''(Repubblica Cisalpina).'' Ennek zászlaja szintén a mai olasz nemzeti zászlóra hasonlított. Ez a lobogó egészen [[1802]]-ig hivatalosan érvényben maradt. A Ciszalpin Köztársaság területét Bonaparte további tartományok hozzácsatolásával megnövelte, és 1802-ben átkeresztelte ''[[Itáliai Köztársaság]]gá.''. A nemzeti trikolort ekkor egy olyan lobogó váltotta fel, amely három egymásba helyezett, befelé haladva egyre kisebb, elforgatott helyzetű négyzetet ábrázolt, a korábbi három szín megtartásával.
[[Fájl:Flag of the Italian Republic (1802).svg|bal|150px|bélyegkép|Az 1802-ben megalakult [[Itáliai Köztársaság]] zászlaja]]
[[1804]]-ben Napóleon Franciaország császára lett. Az itáliai területek az ő közvetlen irányítása alatt maradtak, így a császár [[1805]]-ben megszüntette az Itáliai Köztársaságot, és létrehozta belőle az ''[[Itáliai Királyság (1805–1814)|Itáliai Királyságot]].'' Ennek zászlaja hasonlított a köztársaságéra, de a közepén megjelent a császári arany sas emblémája. Ez a lobogó egészen [[1814]]-ig, Napóleon bukásáig és az Itáliai Királyság felszámolásáig maradt érvényben.
[[1848]]-ban a nemzeti forradalmi hullám során a [[Lombard–Velencei Királyság]]hoz csatolt [[Velence (Olaszország)|Velence]] tartományban kikiáltott [[Szent Márk Köztársasága]] ''(Repubblica di San Marco)'' is átvette az olasz nemzeti trikolórt, felső sarkában [[Szent Márk]] arany oroszlánjának képével. A [[Pápai Állam]]hoz tartozó [[Róma|Rómában]] kirobbant forradalmi mozgalma is felvette a nemzeti színeket. Az 1849-ben néhány hónapig fennállt [[Római Köztársaság]] trikolórjának középső, fehér sávjában két ''R'' betű állt, a ''Repubblica Romana'' név kezdőbetűi. Ezeket a rövid életű forradalmi kormányokat 1849-ben leverték.
Az [[1848]] és [[1861]] között a [[Szárd–Piemonti Királyság]] irányításával a ''[[Risorgimento]]'' néven ismert nemzeti egységmozgalom küzdött Itália egyesítéséért. A különböző fejedelemségek és tartományokban szervezkedő forradalmi mozgalmak sorra átvették az egységes nemzeti trikolór színeit. [[1861]]. [[április 15.|április 15-én]] a [[Savoyai-ház]] uralma alatt kikáltották az egyesült [[Olasz Királyság]]ot, amely saját nemzeti lobogójává tette a trikolort, a középső, fehér sávjában a Savoya dinasztia címerével. 85 éven keresztül ez maradt Olaszország nemzeti lobogója.
[[Fájl:Flag of Italy (1861-1946).svg|jobb|200px|bélyegkép|Az Olasz Királyság lobogója 1861-től]]
[[1866]]-ban, az [[Porosz–osztrák–olasz háború|porosz–osztrák háborúban]] elszenvedett veresége nyomán az [[Osztrák Császárság]] átengedni kényszerült Olaszországnak [[Velence (Olaszország)|Velence]] tartományt. Végül [[1870]]-ben, a [[porosz–francia háború]]t kihasználva az olasz királyi csapatok elfoglalták Rómát, az Olasz Királyság annektálta a volt Pápai Államot. [[1915]]-ben, az [[I. világháború]] során Olaszország az [[antant]] mellett lépett hadba, a háború végén megkapta az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák–Magyar Monarchiától]] elszakított adriai partvidéket ''(Küstenland),'' [[Trieszt]]et, [[Isztria|Isztriát]], [[Görz]] és [[Gradisca]] tartományokat, valamint [[Tirol]] déli felét ([[Dél-Tirol]]t. Az utóbbit [[Trentino–Alto Adige]] néven tagolták be az olasz tartományok sorába.
▲
== Lásd még ==
| |||