Az óriás-műlesiklást (ismert [[Angol nyelv|angol]] neve Giant Slalom) a lesiklás és a műlesiklás sajátosságainak figyelembe vévevételével alakították ki: a pálya hossza, meredeksége és a kapuk száma is a kettő között van. A pálya hossza 1200–1800 méter, szintkülönbsége a férfi versenyeken 300–500 méter (60–70 kapuval), a nőknél 250–400 méter (40–50 kapuval). A versenyzők sebessége nagyobb, mint a műlesiklóké, mert a kapuk távolabb vannak egymástól, így kevesebb fékezésre van szükség. A kapuk váltakozva piros és kék színűek, de minden kapu két rúdpárból áll, amelyeket piros, illetve kék szalagokkal kötik össze. A kapukat a versenyzők a vállukkal támadják, ellentétben a műlesiklással, ahol kézzel, illetve lábszárral, térddel tolják el. A használatos sílécek keményebbek és hosszabbak, a férfiaknál minimum 185 centiméter, a nőknél 180 centiméter, és ezek is „carling”-típusúak. A műlesikláshoz hasonlóan az óriás-műlesikló versenyek végeredményét is két, különbözőképpen tűzött pálya eredménye alapján állapítják meg.
Az első óriás-műlesikló versenyt már 1935-ben megrendezték, de világversenyen először az 1950-es [[aspen]]i világbajnokságon szerepelt, első világbajnoka Zeno Colo [[Olaszok|olasz]] síző, illetve Dagmar Rom [[Osztrákok|osztrák]] versenyzőnő volt. Első olimpiai bajnokai Stein Eriksen [[Norvégok|norvég]] és Andrea Mead-Lawrence [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] sportolók voltak az [[1952. évi téli olimpiai játékok|1952-es, oslói téli olimpián]].
