„Líbia” változatai közötti eltérés

[[1951]]. december 24-én független királysággá vált. 1959A Líbiai Egyesült Királyság uralkodójává I. Idrisz emelkedett, aki addig, mint meghatározó vallási vezető töltött be fontos szerepet, a szenussziak emírjeként.1954-ben jelentős kőolaj-készletet fedeztek fel, ennek nyomán megnőttek az állami bevételek. A világ egyik legszegényebb országából hirtelen rendkívül gazdag ország lett. Bár az olajjövedelem nagyon megnövelte a líbiai állam pénzügyi lehetőségeit, a népességet irritálta, hogy ez a gazdagság a király és az elit kezében összpontosult. Ebben az időben terjedtek el [[nasszerizmus]] és az arab nacionalizmus eszméi [[Észak-Afrika|Észak-Afrikában]] és a [[Közel-Kelet]]en. Ez is kihatott Líbia belső viszonyaira.

Az [[1969]]. szeptember 1-jén katonai puccsal létrehozott iszlám alapokon nyugvó arab szocialista állam egyre fokozódóan nyugatellenes politikát folytatott. Az ország élére [[Moamer Kadafi]] ezredes került. Az arab [[nacionalizmus]] és a [[szocializmus]] egy sajátos ötvözetét dolgozta ki és tette általánossá az országban. Líbia az arab egység érdekében többször tett föderációs javaslatot Egyiptomnak, Tunéziának és [[Csád]]nak is. [[1972]]-ben [[Egyiptom]]mal és Szíriával közösen megalapították az Arab Köztársaságok Szövetségét, de [[1977]] novemberében, tiltakozásul az egyiptomi elnök izraeli látogatása miatt, Líbia kilépett az államszövetségből, amely ezzel meg is szűnt létezni. Az ország nevét [[1976]]-ban változtatták meg a mai nevére. Líbia a 70-es évek közepétől törekedett atomfegyver kifejlesztésére vagy megszerzésére. EmiattLíbia az 1978-as Camp Davidi megállapodást nem volt hajlandó elismerni, ésazaz mertnem államifogadta szintreel emeltea békét Izraellel. Ezek miatt, az USA provokációra szánta el magát az országgal szemben. 1981-ben az Egyesült Államok a Szidra-öbölbe tervezett hadgyakorlatot. Líbia erre azzal felelt, hogy tengeri felségterülete csak a partoktól 200km-e ér véget, úgyhogy annál messzebb tartsák a hadgyakorlatot. A hadgyakorlatot megtartották, kettő, a part mellett járőröző líbiai gépet pedig lelőttek. Ezt az amerikaiak azzal magyarázták, hogy 12 km-e a partoktól az ő megítélésükben már nemzetközi terrorizmusfelségvíz támogatásátvan, amin túl ők a hadgyakorlatuk alatt azt lőnek le, amit akarnak. Líbia válaszul elkezdete támogatni az nyugati imperialisták ellen küzdő gerillákat, illetve terroristákat ([[Lockerbie-merénylet]]) az1986-ban Amerika megtorlásul bombázta Bengázit és Tripolit. Az [[ENSZ]] [[1992]]-ben szankciókat, többek között olajembargót vezetett be az ország ellen. Ezek az olajipar leépüléséhez, az állami bevételek drasztikus visszaeséséhez vezettek. [[1996]] nyarán sor került az első ellenzéki tüntetésre is. [[2002]]-ben tárgyalások kezdődtek a Lockerbie-merénylet áldozatai hozzátartozóinak kárpótlásáról,<ref>{{cite web | url= http://www.origo.hu/nagyvilag/20020506elkezdodtek.html | title= Folynak a tárgyalások a Lockerbie-merénylet kártérítéséről | accessdate= 2008-03-26 | date= 2002-05-06 }}</ref> majd Kadafi [[2003]]-ban váratlanul bejelentette, hogy országa felhagy nukleáris programjával.<ref>{{cite web | url= http://www.origo.hu/nagyvilag/20040104libia.html | title= Líbia már majdnem kész volt az atombombával | accessdate= 2008-03-26 | date= 2004-01-04 }}</ref> Mindennek következtében feloldották a szankciókat, és tárgyalások kezdődtek a líbiai olajiparba való külföldi befektetésekről, illetve a nukleáris energia békés célú, nemzetközi ellenőrzés melletti felhasználásáról.<ref>{{cite web | url= http://index.hu/politika/kulfold/libia0317/ | title= Líbia csak tiszta vizet csinálna az atomból | accessdate= 2008-03-26 | date= 2006-03-17 }}</ref>

2011 februárjában a [[2010–2011-es tunéziai felkelés|tunéziai]] és [[2011-es egyiptomi forradalom|egyiptomi forradalmi eseményeket]] követően tiltakozás kezdődött a Kadafi rezsim ellen, amely [[líbiai polgárháború|polgárháborúvá]] változott, amely a konzervatívóvatos becslések alapján is legalább 1000 ember életét követelte. A polgárháború az ország nyugati részeit kontrolláló Kadafi és a keleti részt ellenőrző forradalmárok közt zajlik, akiknek központja [[Bengázi]], Líbia második legnagyobb városa. A felkelők 2011. március 6.-ig Ras Lanuf városáig nyomultak a Tripoli felé vezető úton [http://www.libyafeb17.com/].

Az ország megengedő és toleráns a külföldiekkel szemben, még akkor is, ha nem szándékosan megsértik a helyieket,. Líbiában a nőkneknők mégisegyenjogúnak számítanak, de azért érdemes odafigyelniük néhány szokásra. Tanácsos férfitársaságban utazniuk. Laza, hosszú szárú nadrág és legalább könyékig érő laza ing viselése elvárt, fejfedőt nem kötelező viselniük, kivéve mecsetben. Családlátogatás vagy a vidék felkeresése esetén fejkendőt érdemes viselni, bár nem kötelező. Még egyrészes fürdőruhát is csak a tengerpart strandján vagy a hotel fürdőmedencéjében illik hordani, bikinit nem. Rövidnadrágot és pólót csak akkor, ha a csoport közösen meglátogat egy turisztikai helyszínt, ahol egyedül vannak. Más helyeken még a rövidnadrágot viselő külföldi férfiak is feltűnést keltenek.